Things

Sziasztok!
Nem részt hoztam, csak szeretném most egy kicsit kiönteni a lelkem. Mikor elkezdtem blogolni, nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem. Az első blogom irtózatosan béna volt és nagyon sablonos (nem mintha ez nem lenne az), de annál nagyobb beleéléssel írtam. A második blogommal pedig áttörtem egy gátat. Sokan olvasták, rengeteg megjegyzés érkezett, amiért rettentően lelkes  ès hálás voltam. Aztán holtpontra kerültem. Általában hetente két részt publikàltam. Ahogy elkezdődött az iskola volt egy hét mikor nem tettem közzé új bejegyzést. És az olvasóim elpártoltak mellőlem...mikor megírtam az ìrói utószót iszonyatosan könnyeztem. Úgy éreztem csalódást okoztam. Viszont voltak akik megértettek. Nagyon rossz leki állapotban voltam akkor, nem lettem volna képes írni. Mikor rájöttem, hogy mekkora baromságot követtem el, visszatértem. Újra elindítottam a történetet, hiszen nem tudtam elengedni. És ekkor jött egy újabb pofon...egy olvasóm, aki mindig kiállt mellettem, minden résznél hagyott megjegyzést azt mondta, hogy rossz amit írtam. Annyira szíven ütött, hogy azonnal töröltem a blogot. Mostanra rájöttem, hogy hatalmas hiba volt. Késő bánat, már nem tudom visszahozni...
Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire fontosak azok az emberek aki végigkövették minden írásomat. Akik mellettem voltak, bármilyen baromságot is írtam. Ezáltal szeretném megköszönni neki/nekik a támogatást. Nélküled/nélkületek nem tudtam volna ennyi ideig csinálni.
Hogy miért hoztam létre ezt a bejegyzést? Ma egy éve, hogy elkezdtem blogolni.
Tényleg köszönök mindent.
Ui.: Hamarosan hozok részt is, már készülőben van.
   Titi

Október 25., Október 28.

Sziasztok! Hát...igazából nem vártam, hogy megírjam ezt a részt. Mint tudjátok van egy kis csavar a történetben, ami különlegessé teszi, nem az a "SZJG utánzat" és ez a jégkorong (hoki). Nem tetszik ez a rész. Nagyon nem! Remélem senki sem lesz mérges miatta... Az utolsó pillanatig gondolkodtam rajta, hogy közzé tegyem-e.
«****»
Az elmúlt egy hónapban a napjaimat a gólyapróbák foglalták le. Ennek keretén belül közelebb kerültem Balázshoz. Nagyon sokat nevettünk egymáson, s több órát töltöttem vele, mint a szüleimmel egész életemben. Végre eljött a gólyabál napja is. A szervezők mondták, hogy az összes jegy eladásra került, ami nagy közönséget jelent. Délután hatkor már idegesen ültem a színpad szélén. Az első próba az improvizáció volt.
-"Egy régi barátoddal találkozol, akit nem kedvelsz. Az próbál feltartóztatni, de neked sietned kell, közben különböző lelkiállapotokba kerülsz."-olvastam fel hangosan a feladatot amit húztam.
Beleképzeltük magunkat ebbe a helyzetbe, majd lejátszodtuk az adott jelenetet. Többször is sikerült megnevettetni a közönséget. Hannáék párosa is jól teljesített, akik már egy párost alkotnak. A második próba a tánc volt, amit kimondottan élveztem. A harmadik, és általam egyáltalán nem várt próba az éneklés volt. A The Neighbourhood-Sweather weather című számát énekeltük.
-" 'cause it's to cold for you here, and now so let me hold both your hands and the holes of my sweather..."-énekeltük közösen, mire mindenki tapsolni kezdett. Hannáék elég viccesek voltak. Az én drága barátnőmnek kevésbé nőies a hangja, inkább dörmögős, de nagyon aranyos. De ha éneklésről van szó, Isten ments!!
-...tehát idén...a gólyakirály és gólyakirálynő nem más mint....Fodor Léna és Papp Balázs!
Mikor meghallottam a nevünket sikongatni kezdtem, majd Balázs ölébe ugrottam. Elkapott, majd megpörgetett. Nagyon boldog voltam. A főszervező átadta az óriás mackót meg egy csokor virágot. Nagyon boldog voltam. Hanna is megölelt, hiszen ők különdíjat kaptak. A problémák csak az afterpartyn kezdődtek...
Hatalmas decibellel üvöltött a zene, mindenhonnan gratulációk záporoztak. A lábam sajgott a sok bulizástól, a szórakozóhelyen nagyon meleg volt, levegőt alig lehetett kapni. Nándi vagy Balázs fejét kerestem a tömegben. Nándit meg akartam kérni, hogy vigyen haza, Balázstól meg szerettem volna becsületesen elköszönni. Meg is találtam. Karesz mellett ült, aki Hannát várta.
-Sziasztok!-üvöltöttem. A zene elhalkult, majd a monoton dübörgést félbeszakította Emeli Sandè- Read all about it című száma. Mindenki párokba rendeződött, Hanna is visszatért és csatlakozott Kareszhez.
-Felkérhetem egy táncra?-kérdezte Balázs. Nevetve bólintottam. Kezeit a derekamra csúsztatta. Lassan lépkedtünk jobbra-balra. A refrénnél közelebb hajolt, majd felbátorítva őt én is közelítettem felé. Szemeimet becsuktam, várva a mámort. Ajkai sútoltàk az enyémet. Távolodni készült, de nem bírtam nélküle, ajkai után kaptam. Belemosolygott a csókunkba, amivel engem is mosolyra késztetett, de ekkor hirtelen eltávolodott tőlem.
-Léna, el kell mondanom valamit...-monta komolyan. A mosoly ráfagyott az arcomra.-...Németországba költözöm.
Ahogy kiejtette ezt a két szót hatalmas gombóc nőtt a torkomba, szemeimet ellepték a könnyek, alig bírtam levegőt venni. Hátat fordítottam neki, majd a tömegbe vetettem magam. Rengeteg embernek mentem neki, alig jutottam ki a levegőre. Ekkor utat engedtem a szemeimet maró könnycseppeknek. Mázlim, hogy nem vettem magassarkút eszeveszettül futottam amíg haza nem értem. Felmentem a szobámba, majd magamra zártam az ajtót. Dühöngtem. Hónapokon keresztül a szemembe hazudott. Ezért kapott más feladatot németen. Ezért hiányzott annyit a suliból. Én hülye! A zokogástól alig kaptam levegőt. Iszonyatos gombóc nőtt a torkomba. A telefonom csörögni kezdett, de az helyett, hogy felvettem felvettem volna, a falhoz vágtam. Darabokban hullott a földre. Ajtócsapódást hallottam, majd az illető felcsőrtetett a lépcsőn, majd az ajtó előtt megállt.
-Léna, engedj be!-monta Nándi. A szemeimet súrolgatva az ajtóhoz lépkedtem, majd lassan elfordítottam a zárban a kulcsot. Az ajtó kicsapódott, majd a bátyám a karjaiba vont. Csitítani próbálta a sírásomat. A fejem búbját simogatta. Néha arcon puszilt, közelsége megnyugtatott. A szobám ajtaja kicsapódott. A küszöbön Hanna állt hátizsákkal a vállán, kezében egy hatalmas zacskó pattogatott kuoricával, egy doboz Oreo kekszszel és öt tábla csokival. Látványától akaratlanul is felnevettem. Ők ketten jelentik nekem a mindent. A hülye bátyám, aki mindig segít nekem, mindig mellettem áll, mindig számíthatok rá. És az eszelős barátnőm, aki az helyett, hogy a barátjával bulizna, itt ül mellettem, kisírt szemekkel, és eszeveszett vígjátékokat bámulunk s sírunk a nevetéstől, közben pedig egy csomó egészségtelen kajával tömjük magunkat.
«***»
Október 28., Hétfő

Kedvtelenül keltem. Az egész hétvégét végigtanultam, hiszen a hétre óriási feleltetéseket és dolgozatokatim ígértek, szinte mindenből. Fekete nadrágot vettem fel egy kék "Society killed the unicorn" feliratú pólóval, rá pedig egy fekete kabátot vettem fel, figyelme véve az égen ingázó sötétszürke esőfelhőket. A megszokott Vans helyett egy szürke UGG bokacsizmát vettem fel. A hajammal nem foglalkoztam, összegumiztam. Szokásosan Nándi vitt suliba és alig tudtam felvonszolni magam a lépcsőn. A zenelejátszóm a The Neighbourhood Flawless című számát játszodta le. Az osztályba beérve ledobtam a táskámat, majd leültem a helyemre és a fejemet a padra tettem. Balázs nem ült a helyén. Talán már nem is fog. Még mindig nem tudtam teljesen belenyugodni abba, hogy soha többet nem fogom látni. A gombóc újra nőni kezdett a torkomban. Becsengettek. Hanna és Karesz abban a pillanatban léptek be a terembe. Mély levegőt vettem, majd elővettem a matek felszerelésem. A tanár végig engem nézett, miközben magyaràzott, ami őszintén szólva az idegeimre ment. Az óra felénél kinyílt az ajtó...fel sem pillantottam, jelen pillanatban egyetlen ember jelenléte keltette volna fel a figyelmemet. Az illető leült mellém. Biztos új osztálytárs...gondoltam magamban és megforgattam a szemem. Továbbra is a zenelejátszóval a fülemben "aludtam". Az új padtársam szünetben is mellettem ült. Idegesített, ezért felemeltem a fejem, hogy beszóljak neki. De nem rá számítottam...Balázs ült a megszokott helyén, karikás szemekkel, karba tett kézzel. A síràs újból elő tört belőlem, majd a karjaiba vetettem magam.
-Miért nem mondtad?-kérdeztem, mikor sikerült kissé lenyugodnom.
-Nem akartam, hogy ezen rágódj...és még itthon vagyok.
-Még!-hangsúlyoztam.-Beválogattak mi?! Melyik vàrosba?
-Krefeld.
-Mikor indulsz?-tettem fel a számomra legfájdalmasabb kérdést.
-Két hét múlva, pénteken.-mondta.
Lehajtottam a fejem.
-Héé...-nyúlt be az állam alá, kényszerítve, hogy belenézzek gyönyörű szemeibe.-Hasznàljuk még ki azt az időt amíg itthon vagyok. Meg szünetekben hazajövök.
Aprót bólintottam, majd elfogadva a papírzsebkendőt, amit Tihi nyújtott felém megtöröltem a szemem. A sírás újra rám tört. Bazsi óvatosan felemelt, majd az ölébe húzott. Karjai átfonták a derekam, én pedig a fejem a mellkasának döntöttem és szipogtam. Az illata megnyugtatott. A hajamat piszkálta, ami teljesen ellazított. Órákon beszélgettünk, szünetekben pedig fent egymáshoz bújva ültünk. Ahogy hazaértem elvettem a korcsolyámat és Hannával karöltve feszálltunk a villamosra. Barátságos meccset játszodtunk a másik lány csapattal. A több mint egy hónapos kimaradást végett könnyen elfáradtam. Balázs végig a palánk mellett állt és mosolygott. Mikor vége lett a meccsnek kaptam tőle egy kólát. Megköszöntem neki, majd egy puszit nyomtam az arcára. Miután átöltöztem Hannával kiléptünk az öltözőből. Arról panaszkodott, hogy nem adták meg a gólját. Karesz egy csokor virággal várta őt. Nagton aranyosak ketten, imádnivaló páros. Bazsi lazán állt haverja mellett.
-Én nem hoztam virágot. -mondta sajnálóan, én pedig felnevettem.
-Hála az Istennek!
Amint kiléptünk a pályáról, Balázs el akart köszönni.
-Nem jössz át hozzànk?-kérdeztem tőle.
Addig könyörögtem neki, míg bele nem egyezett. Hannáék már elmentek, ezért ketten ültünk fel a villamosra. Otthon kissé bénáztam a zárral. Senki nem volt otthon. Nándi Briginél, anyuék meg ügyeletesek. Felvezettem a szobámba. Még soha nem készítettem leírást a szobámról. Kék, virágos Arctic Monkeys tapéta, az ágyam a sarokban, fölötte pedig a falon a régi korcsolyáim felakasztva. A sarokban hokibotok sokasàga. A falon pedig különböző mezek. Egy íróasztal és egy ajtó ami a gardróbba vezet. Nem egy megszokott lányos szoba. Beraktunk egy filmet, majd a karjaibsn ülve néztük. Néha arcát a nyakamba temette, majd egy-egy puszit adott a kulccsontomra. Nem bírtam tovább. Szembe fordultam vele, majd megcsókoltam. Ajkai becézgették az enyémet, majd nyelve táncra hívta az enyémet. A hasamban élő pillangók eszeveszettül csapkodtak, de közben a könnyeim patakként folytak le az arcomon.

Szeptember 11., Szeptember 15.

Az utóbbi két napban Hannával halálra úntuk magunkat. A fiúk Miskolcra mentek, ezért nem voltak suliban. Eléggé unatkoztunk órákon, lévén, hogy egyikünknek sem volt padtársa. A két nap legemlékezetesebb pillanata magas fölénnyel Tihi beszólása volt mateken. A tanàr, ahhelyett, hogy megtanította volna nekünk az egyenletrendszereket bájcsevegést tartott Pauláéknak, akik csorgatták a nyálukat. Tihi pedig nem nézte ezt jó szemmel:
-Ha ez a bájgúnàr gimnáziumi tanárnak tartja magát, akkor én mi vagyok?! Gauss?
Persze mindenki dőlt a nevetéstől, erre a tanár kihívta Tihit felelni az általános iskolás anyagból. Nagyot nézett a tanár mikor ötösre felelt.
Ma reggel korán keltem. Felvettem egy fekete csőszárú nadrágot és egy Penguins pólót, majd elvégeztem a reggeli teendőimet. A hátizsákomat a hátamra kaptam, majd botorkálva lemásztam a lépcsőn. Beültem Nándi kocsijába. A suli előtt leparkolt a Kardall számára fenntartott helyre. Nagy hiszti volt emiatt a suliban, az aligazgató már azzal fenyegetőzött, hogy kicsapja, de nem tette meg. Felvitt az osztályba, ahol csak egy páran ültek. Köztük Balázs is. Egyáltalán nem beszéltem vele a két nap alatt, de Hanna chatelt Karesszel. És őszintén szólva elég rosszul éreztem magam ezek miatt. Beléptem az osztályba és egy 'sziasztok'-kal köszöntöttem mindenkit. Leültem Bazsi mellé, majd neki is köszöntem. Semmi válasz, csak a telefonját nyomkodta tovább.
-Mi van jól kiszórakoztad magad?-kérdezte erélyesen.
-Elmondanád mi a franc bajod van?
-Nincs semmi bajom. Tamás hogy van?
Tamás...milyen Tamás? Gondolkodtam. Ez miről beszél?! És akkor beugrott arcon csaptam magam, majd hangosan felnevettem. Balázs értetlenül nézett rám.
-Te komolyan...az...az...unokatestvéremre voltál....féltékeny?-kérdeztem nevetve.
-Jó kifogás.-mondta durcázva.
-Nem hiszed el?
-Miért hinném el? Tamás csíki, semmi esély arra, hogy az unokatestvéred legyen.
-Ott születtem. A szüleim csíkiak.
Az arcát a kezébe temette, majd a válla megrázkódott, majd hangosan felnevetett.
-Gyere ide te!-mondta, majd magához húzott s egy puszit nyomott a fejem búbjára. A szemeimet becsuktam, majd mélyen beszívtam az illatát. Imádtam.
-Lénaaa!-kiáltotta Hanna, majd futva jött felém. Közben Tihi lazàn kinyújtotta a lábát, ezért hasraesett. Karesz lépett be mögötte, majd ahogy meglátta, hogy Hannc a földön fetreng és röhög odalépett hozzá és felsegítette.
-Örülnék, ha nem törnéd össze magad azalatt a két perc alatt amíg egyedül hagylak.
-Hanna lemaradtam valamiről?-kérdeztem. Valamiért furcsák voltak ezek ketten.
-Pont te mondod nekem?-kérdezte egy olyan Hanna féle "mostszórakozolvelem" fejet vágva. Ekkor vettem észre, hogy még mindig Balázsnak vagyok dőlve, ő pedig átöleli a derekam. Balázs mosolyogva elengedett, mert becsengettek. Az angol tanár pár perc késéssel érkezett. Egész órán egy szöveget fordítottunk.  A második órán pedig egy párbeszédet hallgattunk meg, majd azt kellett hallàs után lefordítani. Szünetben nem mentünk le az udvarra, mert esett az eső. Bazsi helyet cserélt Hannával, aki egyből fecsegni kezdett.
-Képzeld! Tegnap edzésről mentem haza, mikor találkoztam Karesszel és elmentünk sétálni és most olyan vagyok mint egy őrűlt. Pörgök és nem aludtam semmit, de pörgök.-s elkezdett nevetni, mire én is elnevettem magam.
Mire végzett a meséléssel becsengettek törire. A tanárnő pontosan érkezett, majd húsz perc alatt lediktálta az anyagot, majd szabad foglalkozást adott, azzal az ürüggyel, hogy ki kell javítania a 12.B felmérőit. Balàzs Flappy Bird-öt játszott én pedig letettem a fejem a padra és pihentem. Töri után a többiek átöltöztek tesire, kivétel engem és Balázst.
-Te miért nem tesizel?- kérdeztem meglepetten.
-A tegnapi meccsünk után történt egy kis baleset az öltözőben.-mondta és szinte nevetett. Értetlenül néztem rá, mire mesélni kezdett.- Éppen levettem a védőimet, mikor lehajoltam a korcsolyámért, erre Karesz fejbeütött én pedig véletlenül belemélyesztettem a fogam a térdembe. Az orvosok bevarrták s most egy hónapig nem tesizhetek.
-De béna vagy!- nevettem.
Átvonultunk az iskolaudvaron a B szárnyba. A telefonom megrezzent a zsebemben. Üzenetet kaptam Nánditól.
"Lénu! Délután hattól gólyaválogató a díszteremben. Ne aggódj, én is ott leszek. ;))"
-Öhm...Balázs ma van a gólyaválogató.-mondtam neki.
-Tudom. Már éppen kérdezni akartam, hogy akkor áll-e még az alku.
-Persze.-feleltem mosolyogva.
-Rendben.
A többiek kosárlabdáztak, míg mi ketten Tihi-n nevettünk, aki azt szajkózta, hogy a tesi nem az erőssége. A nap további részében a gólyaválogatón görcsöltem. Ahogy hazaértem megtanultam mindent, majd felkészültem. Felvettem egy fehér, Arctic Monkeys feliratú pólót, rá pedig egy farmer mellényt. Nándi vitt el. Valahol a III. kerületben felvettük Bazsit, majd meg sem álltunk a suliig.
-Sziasztok!-köszöntött az egyik 12.-es lány.-Ma három próbát kell kiállnotok, amit a közeljövőben a gólyabálon is teljesítenetek kell: az improvizáció, az ének és a tánc. A mai próbák a következők:minden pár kap egy adott szót és azzal kapcsolatban kell más szavakat mondani, minél többet. Az ének éneklésből áll. Bármit énekelhettek amit szeretnétek. A tánc pedig abból áll, hogy bemutatnak nektek egy mozdulatsort és meg kell ismételni. Sok sikert!
Balàzzsal megcsináltuk az egész próbát  viszonylag jól. Nándi beszélgetett a szervezőkkel. Szerencsére mi is, és Hannáék is bekerültek a tizenkét gólyapár közé. Mikor hazaértünk Nándival filmezős estét tartottunk. 
«****»
Szeptember 15.
A gólyapróbák már javában elkezdődtek. A 12.-es diákok mind nagyon rendesek, bár néhány már kikelt magából és hisztizett egy sort, de mindezek mellett nagyon türelmesek. A hétvégén Nándi elvitt a belvárosba vásárolni. Imádom a stílusát és mindig megmondja a tutit. Hannáék már a második randijukon vannak túl és jelen pillanatban arról regél nekem, hogy össze fognak jönni. Mindenképp aranyosak lennének. Ahogy beértünk a terembe, Karesz felkapta a fejét, majd odalépett Hannához és megölelte. Bazsi csak a helyén ült és mosolyogva méregetett. Leültem a székemre.
-Szia!-köszöntem.
-Szia!-válaszolt, majd magához vont. Imádtam, hogy ennyire közvetlen. Arcon pusziltam, mire száját mosolyra húztam. A nap unalmasan telt egészen a német óráig. Kiderült, hogy a tanárnő előző órai mondata annyit jelentett, hogy Tihi felelni fog. Balázs odalépett a tanárnőhöz, valamit magyarázott neki. Egész órán külön feladatokat kapott. Nehezebbeket. Nem tudtam miért.
-Mit mondtál neki?-kérdeztem, majd válaszra várva a szemébe néztem...

Szeptember 8.

A szüleim agyfaszt kaptak mikor megtudták, hogy mi történt velem. Persze egyből kezdték, hogy nem engednek suliba, de nem érdekelt.
Hétfőn elég kómásan keltem. A tükörbe nézve szembesültem ezzel. A hajamat hullámokba hagytam a vállamra és a hátamra omlani. Egy szürke farmert vettem fel bordó, újjatlan inggel. A lábamra egy az ingemhez hasonló Vans-ot húztam. Szempilláimat kissé meghosszabbítottam, így kissé kiemeltem kék szemeimet. Bicegve lépkedtem Nándi mellett, ő pedig röhögött rajtam. Végül megelégelte a lassú tempót, majd felkapott a hátára. Megint kaptam a szúrós pillantásokból. Ezek nem tudják, hogy ő a bátyám?! Hannáék eszeveszettül nevettek, bátyám pedig felvitt a lépcsőn berontott a terembe, és leültetett a helyemre. Köszönetképpen egy cuppanóst adtam az arcára, majd kiment.  Hanna röhögve esett be az ajtón. Szó szerint. Őt követte Karesz, majd Bazsi. Utóbbi megcsillogtatta gyönyörű fogait nevetés közben, majd elindult felém. Kihúzta a széket, majd leült.
-Szia, Léna!-köszönt mosolyogva. Viszonoztam a gesztust. Hanna a ruháit próbálta leporolni.
-Ta hallod miután Nándi felhozott, az a...várjál, hogy is hìvják?!...K..Kriszta....
-Öhm...Katára gondolsz?
-Aaz..kijött az udvarra s tetetni kezdte, hogy fáj a lába. S hasra esett Nándi előtt...mi pedig röhögtünk. S feljöttünk. Nándi meg a fejét fogta.
Mire végzett belépett a matektanár??
-Eddig úgy tudtam, tanárnőnk lesz...-súgtam oda Bazsinak. Arcát mosolyra húzta. Hihetetlenül édes volt. Az arcán összefutottak a nevetőráncok,gödröcskéi pedig kissé kisfiússá tették őt. Hogy lehet valaki ilyen gyönyörű?!
A tanár felé pillantottam. Mély, kék szemek,világosbarna felzselézett haj, kb. 25 esztendő. Egyes lányok (alias Réka, Paula) a nyálukat csorgatták, ezért Tihi célbavette őket feta sajttal(??).
-Gyerekek!!-mondta a tanár erélyesen. Felém nézett,majd bámulni kezdett. Erre egy "bajod van?" Pillantással feleltem. Megköszörülte a torkát, majd megszòlalt.
-Fekete Csaba vagyok, én fogom nektek tanítani a matematikát.
-Na neee...viccel velem.-szólalt meg Tihi. Kitört a röhögés. Én csak a padra hajtottam a fejem. Már az elalvás szélén voltam, hiszen a tanár jókedvűen csevegett Pauláékkal, mikor Bazsi megbökte a vállam. Felnéztem rá, mire mosolyogva a kezembe nyomott egy cetlit. Furcsán néztem rá, majd kibontottam a gondosan összehajtogatott füzetlapot. Nevetve vettem szemügyre a felírt szót. Egész órán akasztófát játszottunk, igazából egyikünk figyelmét sem keltette fel a tanár bájcsevegése. A szünetet jelző csengő áldásként ért minket. Mindenki felállt és elindultak az udvarra én a helyemen maradtam, s szomorúan szemeztem a "romlott" lábammal.
-Léna nem jössz?-jelent meg az ajtóban Csongi. Egyből észrevette mi a problémám. Odalépett hozzán, benyult a térdem alá, majd felemelt. A nyakába kapaszkodtam. Így vitt ki az udvarra, ahol megint kaptam az irigykedő pillantásokból. Csongi letett a padra, majd megköszöntem a fuvart. És arconpusziltam. Csongi arca égni kezdett,ami nagyon aranyos volt. Először mértem végig úgy igazán ma. Fekete, szűk farmert viselt, egy bordó Vans felsővel, és színben megegyező tornacipővel.
Nevetve szögesztem le, hogy akarva akaratlanul is összeöltöztünk. Hanna készített rólunk egy képet, amelyen én hülye fejet vágok, Csongi pedig átkarol és rajtam nevet. A fejemen az ő sapkája van, amin egy HOCKEY felirat díszelgett. Balázs feltöltötte Instagramra engem pedig megjelölt rajta. Ahogy becsengettek újra felkapott a hátára és kettessével szelve a lépcsőfokokat becipelt a suliba. Az osztályban Botiék beüzemelték a Wii-t ahol éppen teniszeztek. Az ajtón belépett egy idős tanár,majd köszöntötte az osztályt. Egyik mondata szinte áldásként ért.
-Aki nem szeretne komolyabban a rajzzal foglalkozni,az tekintse az én órámat szórakozóhelynek. Csak csendet kérek!
Néhányan érdeklődtek a rajz iránt, azokkal egész órán festettek, mi pedig elfoglaltuk magunkat. Balázzsal Snapchat címet cseréltünk. Rajz után Bazsi megint levitt az udvarra. 

-Ha így folytatod sérvet fogsz kapni.-mondtam.

-Viccelsz? Vaságyastól nem vagy öt kiló.-mondta,mire nevetni kezdtünk. Mindenki nevetett a beszólásán. Kata odalépett hozzánt, majd ő is nevetni kezdett. Bazsi furcsán nézett rá, mire a csaj ölelgetni kezdte,végül megcsókolta. Szemeim tágra nyíltak. Balázs ellökte magától a lányt, aki önelégült mosolyával nézett rám.

-Esküszöm, ha nem lenne lány szétverném a fejét.-dühöngött mellettem Karesz.

-És szerinted ez kit érdekel?-mondtam, majd felpattantam és lendületből behúztam egyet neki. Azonnal a földre esett, majd az aligazgató harsány hangja hallatszott.

-Fodor Léna az igazgatóiba. MOST!!!!  

Sarkon fordultam, majd bementem az épületbe és egyenesen az igazgatóiba. Az igazgató volt bent csak, szerencsémre Kardall messze járt. 

-Ejnye Léna! Tudom azt, hogy a hoki egy gyönyörű sport, de nem kell miatta diákokat megverni. 

-Nem akartam. Csak feldühített....-mondtam, de igazából cseppet sem bántam meg a tettem.

-Szép dolog a szerelem. Ön egy nagyon szép, vicces, kedves, a fiúk által kedvelt lány. Egyesek ezt irigylik öntől.

-Sajnálom, igazgató úr!-mondtam.

-Rendben. Nem vagy te rossz diák, úgyhogy most nem kapsz semmit. De ez legyen az első és utolsó eset.

-Rendben.

-Hallom nyertek a hétvégi mérkőzésen. Gratulálok!

-Köszönjük!-mondtam majd távoztam. Becsengettek Infora. Elindultam a B szárnyba. Bekopogtam a terembe, majd elmagyaráztam a tanárnak a késésem okát. Leültetett, majd szabadfoglalkozást engedélyezett. Senki nem fűzött megjegyzést a tettemhez, bár Hanna szünetben nem hagyott nyugodni.

-Nagyon szép volt! Bazsi ámulva nézett utánad. Esküszöm csajszi, ez zseniális volt.

-Nem volt annyira nagy szám. S az igazgató sem szólt semmit.-mondtam tök nyugodtan. Ahogy kiértem az udvarra Karesz kiabálni kezdett.

-Lénu, nem versz meg ugye?

-Csak ha kiköveteled magadnak. 

Körbenéztem az udvaron. Bazsi Nándival beszélgetett. Vagyis...Nándi indulatosan, gesztikulálva magarázott, míg Balázs csak lazán hallgatta. Egyszer-egyszer bólintott, de semmi több. Végül Nándi mosolyra húzta az arcát, lepacsizott Bazsival, egy könnyed mozdulattal kisöpörte a haját a szeméből, majd bement az ajtón. A padon ültem Hanna mellett, majd Balázs odajött és átkarolta a vállam.

-Ez szép volt, kiscsaj.-mondta.

A másik oldalra néztem. Szégyelltem a szemébe nézni. Már azon se lepődtem volna meg, ha csak a fejemhez vágja "nem vagyunk egy szinten, ne szólj hozzám". S ez az érzés betöltötte a mellkasomat, s gombóc nőtt a torkomban. Szerencsémre a csengő megmentett. Bazsi felcipelt az osztályba, ahol leültetett a székre és továbbállt. Karesszel beszélgetett. A fejemet a padra hajtottam. Hanna leült mellém.

-Nem utál, Léna!

-Te ezt honnan tudod?

-Miért utálna? Mert leütöttél egy ribancot, aki úgy néz rád, mint egy csótányra? Mindenki örül, hogy móresre tanítottad azt a szajhát. 

-Köszönöm Hanna!-mondtam, majd szorosan magamhoz öleltem. A német tanárnő pár perc késéssel érkezett.

-Guten tag!

-Tág az any....a nagyapa fülcimpája!-mondta Tihi. Mindenki nevetett, csak a tanárnő állt ott kifejezéstelen arccal.

-In die nexte Stunde Tihamér wird antworten.-mondta, mi meg csak tátott szájjal bámultuk. A Tihamért értettem, de a többi?! 

-Üdvözöllek titeket! Makkai Edit vagyok, mától én tanítom nektek a német nyelvet. Mivel eddig senki sem tanult közületek németet, az elejétől kezdjük. Először is, hogy megtanuljátok, hogyan kell írni, mindenki leírt 30 darab ß-t.
Nekiláttunk a munkának. Egyesek igenis megszenvettek az írással, de nekem könnyen ment. Német után irodalom órán játszodtunk. Tőzsey(irodalomtanár) írókat/költőket sorolt fel nekünk, mi pedig műveket kellett mondjunk tőlük. Óra végén többen is kaptak piros pontot vagy ötöst. Egyszerűen nem tudtam odafigyelni. A gondolataim messze jártak. Irodalom után tesint az osztály focizott én pedig néztem őket. Bazsi izmos lábait figyeltem. A futástól homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek, haja kissé lelapult. Annyira édes volt. Nándi vitt haza kocsival. Otthon megtanultam mindent,majd bepakoltam s elvitettem magam Nándival a jégpályára. Bazsiék játszodtak Csíkszereda ellen. Ismerem a csíki fiúkat, mind nagyon jófejek. Tamással vagyok igazán jóba, hiszen az unokatestvérem. Ahogy kijött az öltözőből magamhoz öleltem.
-Léna, veled mi történt?-kérdezte csodálkozva.
-Lesérültem.-mondtam. Elbúcsúztam tőle, Nándi is lekezelt vele, majd hazamentünk. Este fimet néztünk (A nagy Gatsby) majd elmentem lefeküdni. A nap történésein gondolkodtam, amibe sikeresen bele is aludtam.

Szeptember 6.

Soha nem örültem ennyire a szombatnak. Szinte egész héten reggeli edzéseink voltak, én pedig abban a tudatban, hogy délig alhatok egész éjjel meccset néztem. Mikor azonban Nándi hajnali fél hatkor berontott a szobámba, hideg zuhanyként ért, hogy tervem meghiúsulni látszott.
-Fodor Léna. Délkor meccsed van Miskolcon. Ugye nem nézted a hajnali Penguins-Capitals mérkőzést?
-Ne ordibálj, te debil!- motyogtam a párnámba.
-Én is szeretlek, tesó!-mondta, majd rám vetette magát és egy bordaropogtató ölelésben részesített. Akarva-akaratlanul is kiűzte a fáradtságot a testemből, ezért kikászálódtam az ágyamból. Anyáék ügyeletesek voltak, de a hűtőn hagyott PostIt kifejtette sajnálatukat. De a konyhapulton ránk hagytak egy hatalmas pénzösszeget. Megforgattam a szemem. Nándi tudva, hogy engem jobban megvisel ez az egész, próbált vìgasztalni.
-Lénu, ne légy szomorú...
-Már megszoktam. -mondtam, majd becsapva a hűtőszekrény ajtaját felballagtam a lépcsőn.
Amióta az eszemet tudom a szüleim egyetlen meccsemet sem nézték meg. Sem Nándiét. Őt ez soha nem zavarta. Mindig szerettem volna, ilyen téren rá hasonlítani, de nem ilyen voltam. Sóvárogtam arra, hogy engem is a szüleim fuvarozzanak. Kisebb koromban Hanna szülei vittek el a meccseinkre, de amióta Nándi megszerezte a jogsiját ő jön velem. Ő legalább van nekem.
Összeszedtem magam. Felvettem egy fekete csőszárú farmert hozzá pedig egy DC melegítőfelsőt. A hátizsákomba bepakoltam az irataimat(személyi, leigazolási kártya, stb.) majd csatlakoztam Nándihoz. Bekapcsolta a lejátszót. Az első dal, ami megszólalt az Arctic Mockeys Do I wanna know? című száma volt. Ebből is tudtam, hogy a tőlem kapott CD-t hallgatta. Mosolyogva néztem rá, majd viszonozta gesztusomat. A telefonom ezerrel csörgött, az osztálytársaim ezerrel küldték a "sok sikert csajszi!" hangvételű üzeneteiket. Hannában nem csalódtam.
"Léna, mondd hogy elindultatok!"
"Ugye megint nem késtek el?!"
"Jelezz már vissza, mert Nándinak írok!!!!!!"
"Írtam neki!"
És valóban. A műszerfalon elhelyezett telefon megrezzent. Bátyám felé pillantott, majd rákérdezett:
-Hanna?
-Szerinted?-kérdeztem nevetve.

«****»
Csodával határos módon időben megérkeztünk Miskolcra. Időben voltunk,  nyugodt tempóban léptem be az öltözőbe. Már mindenki ott volt, a csajok nyugodtan beszélgettek. Hatalmas taps fogadott. Átöltöztem, de korcsolyát még nem vettem fel, inkább visszahúztam a Vans-m. Hanna oldalán léptem ki az öltözőből, aki arról magyarázott, hogy Karesz megígérte neki, hogy eljön megnézni minket. Nem fűztem volna hozzá nagy reményeket, de ha Hanna hisz benne, én is. Még másfél óra volt a mérkőzés kezdetéig, így segítettünk az edzőnek behordozni a korcsolyákat és a botokat. Újra távoztunk az öltözőből, szememmel a lelátókat pásztáztam. Kiszúrtam a bátyámat, aki két srác mellett ült. Az egyik vadul kezdett integetni, Hanna pedig visszaintett. A lépcsőkön felküzdöttük magunkat, és odaléptünk hozzájuk. Nándi büszkén nézett rám. Mellette Balàzs barna szemeivel az arcomat fürkészte, Karesz biccentett és visszafordult Hannához.
A fiùkkal egész jól összebarátkoztunk ezalatt az egy hét alatt. Szerdán voltunk együtt mekizni, megnéztünk egy MOL ligás mérkőzést együtt. Körülbelül fél órát töltöttünk a kis társasággal. Már nem érdekeltek a szüleim. Sokkal többet jelentett számomra, hogy Nándi és Bazsi eljött.
A mérkőzést jól indítottuk, az első harmad után 3-0-ra vezettünk. A második harmad közepén a kapura akartam lőni, amikor egy botot csúsztattak a lábaim elé. Elestem, a korongot még be tudtam lökni a kapuba, de a térdembe éles fájdalom hasított. Hason feküdtem a jégen és fájdalmamban azt rugdostam. Meghallottam magam mellett az orvos lágy hagját.
-Mondja el mije fáj!
-A térdem...-válaszoltam, mintha a beszèd is fájt volna. Magam mellett meghallottam Nándi hisztérikus hangját.
-Mi a franc van? Annyira fáj a térde, hogy nem tud lábra állni. Egyértelműen bottal akasztás volt, és még le sem fújja!
Feltételezem a bíróval beszélt. Hannát pedig kiállították, durva játékért. Magyarul, verekedett.
-Léna fel kell állnod!-hallottam magam mellől egy lágy dörmögős hangot. Az ő hangját.
-Nem tudok!-mondtam, majd megéreztem két erős kezet magam köré fonódni. Felsegített, majd hagyta, hogy a vállára támaszkodjak. Araszolva siklottunk ki a pályáról, ahol már az orvosok vártak egy hordággyal. Balázs és Nándi felsegítettek rá, majd velem tartottak. Levették a védőimet, majd befújták a térdemet valami jeges izével, ami miatt elzsibbadt a lábam és nem éreztem azt az élesen hasító fájdalmat. Mentőautóval vittek a kórházig, ahol egy harmincas férfi fogadott. A mentősök által írt jelentést tanulmányozta, majd megszólalt:

-Ínszalagszakadás?! A műtőbe, azonnal!-mondta, majd mindenfelől nővérek érkeztek és tűket szúrkáltak a térdembe.

-Figyelj Léna, tudom, hogy nem szereted a kórházakat, de én...mi itt leszünk mikor felébred...-bátyám mondatának végét már nem hallottam.

«***»

Fertőtlenítő és erős klór szag. Vagy kórházban vagyok, vagy képzelődöm. Még nem nyitom ki a szemeimet, két ember suttogását hallom.

-Figyelj haver, nem érdekel mit csinálsz és miért, de ha megbántod a húgomat szétverem a fejed, értetted?

-Nándi ne hülyülj! Ismersz, tudod, hogy nem szokásom játszani a lányokkal. 

-Tudom haver, de nem olyan erős mint amilyennek látszik. 

A térdembe újra belehasított az éles fájdalom. Felnyögtem. A beszélgetés abbamaradt. Kinyitottam a szemeimet. Zavart az ablakon beáradó fény. Megláttam Nándi fürkésző tekintetét.

-Meddig nem játszhatok?-tettem fel neki a számomra legfontosabb kérdést. Bazsira nézett, majd sóhalytott.

-Két hónap.

Fejemet hátraszegtem, majd a fennvalót kezdtem szidni, amiatt hogy ezzel büntet. Újra belém hasított a fájdalom. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.

-Léna ne sírj, hamar elrepül az az idő...-nyugtatott Nándi de félbeszakítottam.

-Hozz egy fájdalomcsillapítót!-préseltem  ki a szavakat, mire felállt és kilépett a kórteremből.

-Nekem is volt ínszalag szakadásom.-mondta Balàzs. Nem válaszoltam. Folytatta.-Tudom, hogy most nagyon fáj, de egy hét múlva nem lesz semmi bajod. Bekötötték a lábadat, tudsz járni. Ne aggódj, hamar felépülsz. Szívós csajszi vagy te.

Ekkor belépett az orvos és a kezembe nyomott egy fájdalomcsillapítót,majd ki is ment. Nándi a kezembe nyomta a táskámat, majd mindketten kimentek a folyósóra. Nehézkesen átöltöztem, majd miután a lábamra húztam a fekete Vans-m kiléptem a teremből. A folyósón ott állt Hanna és Karesz is.Legjobb barátnőm szorosan magához ölelt, majd elújságolta, hogy nyertek. Kissé bicegve lépdeltem Bazsi mellett, Nándi pedig a hátamnál jött, hogy esélyem se legyen elesni. Megkönnyebbülésként ért, mikor tüdőm megtelt friss levegővel. Nándi kocsija a közelben parkolt. Hárman segítettek nekem beülni az autóba, hiszen a kötéstől képtelen voltam behajlítani a lábamat. Velünk tartott Karesz, Hanna és Bazsi is. Bekapcsoltam a lejátszót, ahol a The Neighbourhood Sweather weather című dala kezdett szólni, ami történetesen nagy kedvencem. 

-Lénu leszünk gólyák?-kérdezte Hanna izgatottan.

-Nem lesz párom...-mondtam szomorúan, hiszen lett volna hozzá kedvem.

Nándi  felkanyarodott az autópályára. Karesznek ekkor jutott eszébe, hogy mosdóba kell mennie. 

-Ember ne szórakozz velem!-mondta idegesen Nándi.-Most jöttünk fel a pályára, szerencséd van ha 50km után lesz egy benzinkút.

Hannával összenéztünk, majd kitört belőlünk a nevetés.

-Haver, ezt szívtad.-mondta Bazsi, majd vállon veregette. 

Az elkövetkezendő másfél óra azzal telt, hogy Karesz nyavajgott, mi pedig nevettünk rajta. Végül megálltunk egy benzinkútnál. Karesz úgy rontott be a mellékhelyigégbe, mint a törökök Mohácsra. Én a CD-k között nézelődtem és örömömre rábukkantam egy RHCP lemezre. Nem volt szívem otthagyni, de választanom kellett közötte, meg egy Ramones lemez között . 

-A Ramones nem éri meg, mert Greatest Hits, nem igazi album.-szólt egy hang a hátam mögött. Megfordultam és Balázs állt mögöttem. Visszacsúsztattam a Ramones lemezt a helyére, majd  ránéztem.

-Köszönöm!

-Figyelj Léna, bírom a fejed, meg minden és mondtad, hogy nem lehetsz gólya, mert nincs párod...és ha lenne kedved...akkor...leszel a párom?-fúrta bele csillogó íriszeit az enyémbe. Abban a percben ugrándozni tudtam volna az örömtől, de nem akartam beégetni magam, ezért csak válaszoltam.

-Persze. Miért is ne.

A sorok között Hanna után kutattam, és ahogy megtaláltam elújságoltam neki a nagy hírt.

-Leszünk gólyák! Bazsi az előbb kért meg, hogy legyek a párja.

-Én Karesszel leszek.

Ugrándozni kezdett, én meg ugye képtelen voltam erre.Fülig érő mosollyal leépkedtünk a kocsiig. Nándi azonnal kiszállt, besegített, majd bement az üzletbe. Elmajszoltam az általam vásárolt műzliszeletet, majd kibontottam a Dr.Pepper üdítőmet. Hanna Kólát ivott ezért cseréltünk, majd vissza. 

Hazafelé mindenki bealudt, csak Nándi és én nem aludtunk. Le sem vette a szemét az útról. Sok téren elég figyelmetlen, de ha vezetésről van szó a komolyság kiül az arcára. 

-Tudtam, hogy nem hagysz ott egy RHCP lemezt.-szólalt meg végül. Egy pillanatra rám nézett, majd vissza az útra. Beértünk a fővárosba. Felébresztettem a többieket. Hanna nálunk aludt, a fiúk pedig leszálltak a jégpályánál. Nándi felcipelt a lépcsőn.

-Köszönöm!-nyomtam egy puszit az arcára. 

-Lénu, én elmegyek Brigihez. Este jövök.-mondta, majd le is szaladt a lépcsőn. 

Hannával az estét pletykálással, Pretty Little Liars nézéssel töltöttük. A hatalmas mennyiségű kóla miatt, amit megittunk nem tudtunk aludni,ezért trollkodni kezdtünk Snapchaten. Végül reggeltájt mindketten kidőltünk. 

Szeptember 2.

Izgatottan pattantam ki az ágyból a suli második napján. Még sötét volt, hiszen korábban keltem mint Hanna, amikor a kedvenc bandája valamilyen díjátadón vesz részt. Mindig is utáltam reggel edzésre járni, de most kedvem volt hozzá. Próbáltam valami normális göncöt magamra kapni, hiszen nem akármilyen fiú lesz az osztálytársunk. Beérve a konyhába elvettem egy friss perecet a pultról, amit biztosan anya vásárolt mielőtt elment. Felvettem egy fekete Vans cipőt, majd a kezembe véve a korcsolyámat elindultam a buszmegálló felé, ahol találkoztam Hannával. Nevetgélve tettük meg a jégpálya felé vezető utat, majd átöltözés után felmentünk a pályára. Rengetegszer néztem körbe, amit Hannc észre is vett:
-Ne keresd, mert esze ágában sincs reggel hatkor errefelé jönni. Majd a suliba találkoztok.
-Nem tudom miről beszélsz.
Legjobb barátnőm egy tipikus "naneaddazártatlant" fejet vágott, majd folytatta tovább a fékgyakorlatot. Kifáradva leptünk ki a pályáról, majd egy öleléssel sorban elbúcsúztunk mindenkitől és újra felültünk a sárga szerelvényre, amely elvisz minket az imádott helyre, az iskolába. Sajnos a korcsolyákat nem hagyhattuk az öltözőben, ezért kézben hordoztuk őket. Az iskola udvarához érve azonnal megpillantottam a bátyámék társaságát és a körülöttük legyeskedő olcsószajhák népségét. A lépcsőknél pedig ott álltak az osztálytársaink, akik közrefogták Balázst. Csőszárú nadrágot viselt egy csíkos pólóval, ami mellé egy fekete Vans cipót társított. Hosszú, fekete, göndör haja tökéletesen illett az arcának formájához, nagy barna bociszemei, pedig eszeveszetten csillogtak. Odaléptünk hozzájuk. Észrevettem, hogy Hanna elég feltűnően szemez Karesszel, az egyik osztálytársunkkal.
-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre.
-Sziasztok!-hallatszott az egyhangú válasz. Bazsi mosolyra húzta a száját, majd szemét végigjártatta rajtam. Szemei megállapodtak a kezemben tartott korcsolyáknál, majd -ha lehet ilyet mondani- még szélesebben mosolygott.
-Hé Léna láttad az esti Penguins meccset?-kérdezte tőlem Karesz.
-Ez milyen kérdés?! Még szép!
-Penguins fan vagy?-kérdezte Balázs.
-Yep.- válaszoltam büszkén.
-Szép meccs volt az este. Bár a második gól csak szerencse volt.-mondta, majd körbenézett az udvarom. Nándi felé fordult, majd nevetve odaszólt neki.
-Fodor! Én mondtam neked, hogy a Penguins megveri a Flames-t.
Nándor megrázta a fejét, majd gratuláció gyanánt kezett fogott Balázzsal. Hannával úgy döntöttünk, hogy bemegyünk az épületbe. A portán felmutattuk a belépőkártyánkat, majd az aulába érve Kardall ráncos arca fogadott minket.
-Kisasszonyok, azokat nem az iskolai felszerelés rongálására használják, ugye?
-Nem igazgatóhelyettes asszony! Eszünk ágában sincs kárt tenni az iskolai felszerelésben, eme fenetlen korcsolyák segítségével.-válaszoltam halál komolyan, majd kikerülve Kardallt a lépcső felé indultunk. A sulirádióban a Green Day American idiot című száma szólt. A terembe érve ott találtuk Tihamért, aki amelett, hogy egy vérbeli kocka volt, még az evés művészetét is elsajátította. Gondolom a büfében vásárolt sonkás croissant-ot fogyasztotta, ami valljuk be nem az első lehetett reggel.
-Léna, Léna bekövetsz twitteren?-kérdezte fennhangon és már emelte is a telefonját.
-Öhm..persze.-mondtam, majd elővettem a blackberrym és rámentem a twitterre.- Öhm, Tihi te vagy Sajtosbaguette?
-Ja, ja. Hát nem ász?-kérdezte, majd mintha a világ legszellemesebb poénját sütötte volna el nevetni kezdett.
-Igen, ász!-mondtam, majd lecsaptam a táskámat és a korcsolyámat a padomra. Közben Tihi megfűzte Hannát is, hogy kövesse twitteren. Mivel első óránk az Oszival volt azzal kezdtük, hogy új ülésrendet készített, arra hivatkozva, hogy túlságosan is zajos társaság vagyunk.
-Tehát a középső sor második pad Hanna és Károly mögöttük, az utolsó padban végül Léna és Balázs
Hannával sokatmondóan egymásra néztünk, majd helyet foglaltunk. Az óra második felében pedig megbeszéltük, hogy szervezünk egy ismerkedős kirándulást Vácra. Az első órautáni szünetben levonultunk az udvarra. Az osztályunk nagy része (ezalatt értem Hannát, Bazsit, Kareszt, Tihit és jómagamat) az udvar közepén álltunk, a bátyámékhoz közel. Nándi odalépett hozzánk, karját átvette a vállam fölött, majd magához húzott. Éreztem a hátamon az irigy lányok pillantását. Brigi odalépett hozzám, majd két puszival köszöntött. Mindig is bírtam a csajt, el is beszélgettünk. A bátyám barátnőjével folytatott beszélgetésnek a csengő vetett véget. Felmásztunk a terembe, majd átöltöztünk tesire. Egy harmincas éveiben járó tanárnő, fogadott minket az iskola udvarán lévő szabadtéri sportpályát.
-Üdvözlöm a IX. B osztályt. Horváth Krisztina vagyok, első órán pedig egy kis floorball-al kezdünk. Aki nem tudná mi az, teremhoki. A csapatok: Léna, Hanna, Tihamér, Botond és Károly az első. A többiek pedig a második.
Igazából örvendtem annak, hogy a tanárnő így osztotta fel a csapatokat, hiszen nálunk három, a másik csapatban pedig egyetlen hokista van.A mi csapatunkban én lettem a csapatkapitány, a másikban pedig Bazsi. A tanárnő odahívott minket, hogy bedobja a labdát. VELE szemben álltam és farkasszemet néztünk. Száját pimasz mosolyra húzta, majd rám kacsintott. Éreztem, hogy elönt a forróság, de a hangos sípszzó, ami a mérkőzés kezdetét jelentette, visszarángatott a jelenbe. A labda elgurult balra. Azonnal futásnak eredtem, majd amint megszereztem a labdát rálőttem a kapura és bement. Hanna röhögve fordult Réka felé, akin látszott, hogy kicsit nagyra tartotta magát. A mérkőzés eredménye végül 5-3 lett a javunkra. Balázs arca kipirult a futástól, göndör tincsei pedig kuszán álltak. Mivel a tanárnő nem engedett el csak a szünet utolsó két percében, mire visszaöltöztünk már be is csengettek angolra. A tanár, név szerint Mr. Griffin, aki egy szót sem tudott magyarul szabadfoglalkozást adott nekünk és elmagyarázta, hogy még nem töltötte ki az osztálya naplóját és gondja is akadt a helyesírással, ezért bármit megengedett, ha csendbe maradtunk. Mi Balázzsal selfie-k gyártásába fogtunk, amiből posztoltunk Instagramra is. Nándi kedvelte a képet, ami kicsit aggasztott, hiszen tudtam, hogy nem fogja szó nélkül hagyni. A második angol órán helyet cserőltem Karesszel, majd Hannával nekifogtunk a kibeszólőshownak.
-Na és mi valn Karesszel?-kérdeztem a szemöldökömet húzogatva.
-Hát tegnap bekövetett twitteren, meg beszélgettünk Viber-en.
-Hűűűha, dúl a lááv.-mondtam, mire mindenki felénk kapta a tekintetét. Kuncogva folytattuk a beszélgetésünket. A csengő hallatára az egész osztály felpattant. Én, mivel túlságosan is lusta voltam ahhoz, hogy a saját lábamon másszak le az udvarra, felszöktem Bazsi hátára, aki leszállított a lépcsőn.
ahogy kiértünk az udvarra megcéloztam egy csinos kis padot, majd helyet foglaltam. Hanna követte a példámat. Kiélveztük a lágy, őszi napsugarakat. A sulirádióból Martin Garrix Animals című száma szólt, amit félbeszakított a csengő. Morogva másztam fel az osztályba, hiszen tudtam, hogy matek következik. Meglepetésemre Kardall lépett be a terembe, aki közölte velünk, hogy a matektanárnő még nyaral, ezért a héten nem lesz matekunk.
-Igazgatóhelyettes asszony, ön szerint mi szimpatikusak vagyunk?-kérdezte Tihi, majd megrebegtette a szempilláit.
-Molnár! Azt mondtam ne szakíts félbe.
-De nem tetszett válaszolni!-vinnyogott, mire az egész osztály felröhögött.
-IX.B azt mondtam hagyjatok dolgozni.-csattant fel Kardall, amit Ádám le is filmezett, majd feltöltötte Vine-ra. Bazsi valami hokis videót nézett fülhallgatókkal a fülében. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy én is lássam, majd rájöttem, hogy az esti Penguins-Flames meccs góljait nézi vissza. Lehajtottam a fejemet a padra, és figyeltem Hanna és Karesz társalgását. Karesz édesen mosolygott, Hanna pedig izzó arccal beszélt hozzá. A matek után kínszenvedés volt a biosz, hiszen a tanárnőt nem érdekelte, hogy semmi kedvünk nincs a növények gyökerének tanulmányozásához, maratoni diktálást tartott. Ha így folytatjuk ínhüvelygyulladást fogok kapni. Suli után egyből a jégpályára mentünk, hiszen köös edzésünk volt a fiúkkal, beleértve Balázst és Kareszt is. Hullafáradtan estem be otthon az ajtón, majd felvánszorogtam a szobámba és bevetettem magam az ágyba. Éjfélkor keltem fel, hogy megnézzem a Flames-Rangers meccset. Amint vége lett elnyomott az álom.

Szeptember 1

Körülbelül fèl nyolckor ébredtem. A tanévnyitó kilenckor kezdődött, így teljes nyugodtsággal baktattam le a konyhába, ahol anyu a kedvenc reggelimmel várt.
-Jóreggelt!- köszönt vidáman, mire a fáradtságra hivatkozva egy morgással feletem. Nándi lebaktatott a lépcsőn, belelèpett a cipőjébe ès feltépve az ajtòt kiszaladt a házbòl. Ahha, reggeli edzés! Mindig ezt csinálja, mindenhonnan elkésik. Egy ismerős dallamra kaptam fel a fejem. Felálltam az asztaltól ès őrült sebességgel rontottam be a szobámba.
-Itt vagyok!-szòltam bele a telefonba lihegve.
-Íììì..- sikìtozott Hanna.
-Megvárod mìg kiszakad a dobhártyám vagy elmondod mièrt visítozol-néztem az òrára-reggel nyolckor.
-Arghh....ünneprontò vagy!- durcizott.- Amúgy azèrt hívtalak mert két perc ès nálad vagyok.
Letette még mielőtt szòlhattam volna is bármit. Őrületes tempóban kezdtem válogatni a ruháim között. Beszaladtam a fürdőbe és siettem amennyire tudtam. Körülbelül tíz perccel később már az utcánkbòl kanyarodtunk ki. Budapest nagyon szép ilyenkor. Már nagy a nyüzsgés, mégis nyugodtak az eldugottabb utcàk. Minden baromságròl beszéltünk és nevettünk. A suli elé érve megpillantottam a bàtyàm bandáját. Mindenki őket nézte. Nem is csodálom. Öt rendkívül helyes gimnazista, akik korcsolyával a kezükbel feszítenek. Odasétàltam, lepacsiztam a tesóm haverjaival, őt pedig vállba vertem. Kaptam szúrós pillantásokat bőven. Beérve az aulába egy harsány hang hallatszott.
-Kisasszonyok! Be az igazgatóiba, most!-mutatott ránk.  Egy térképmutató pálcával (?) egy negyvenes éveiben járó nő. Ó, ez biztosan Kardall, az aligazgató. Nándi sokat mesélt ròla. Nagyon konzervatív személy. Beléptünk az igazgatóiba, ahol az asztalon egy halom névkàrtya sorakozott, képpel ellátva.
-Keressék meg a sajátjukat, majd menjenek fel a termeikbe!-parancsolt ránk. Teljesítettük a kérését, majd éppen menni készültünk, mikor utánunk szólt:
-A kártyán lévő szàm megegyezik a szekrényükével. A kombinációt a prospektusokban megtalálták.
Nevetve léptünk ki Kardall szent helyéről. A sulirádiòbòl Avicii nyári slágere, a Wake me up szólt. Büszkén emlékeztem vissza a nyárra, mikor Electric castle-en (fesztivál) Avicii bejelentette új albumának megjelenését és ezzel együtt debutàlt a Wake me up.
Hannával összenéztünk, majd nevetve és egymás szavába vágva elevenítettük fel a nyár legemlékezetesebb pillanatait, miközben beléptünk a terembe. Odabent hatalmas káosz uralkodott. A plázacicák egy pad köré voltak gyűlve és dumáltak. Éppen a bátyámról beszéltek:
-Fodor Nándi annyira jóképű, megszerzem magamnak.-mondta az egyik szőke hajú, akinek a nevét sem tudtam. Hannával összenéztünk, majd hangosan felnevettünk.
-Ti meg mit röhögtök?-nézett ránk a vörös hajú, túlságosan is kisminket csajszi. Én erre csak azt szoktam mondani, ribanc.
-Kissé nagy a pofád!-vágott közbe Nándi jövendőbeli csaja. Köztudott, hogy rá mindenféle típusból tapadnak a csajok, de ő a ribanc csoportot szó szerint rühelli. Nagyot néz majd, mikor beszámolok neki az új "szerzeményről".
-Ha kimosnád azt a sminket ami reggel belement a szemedbe, talán észre is vennéd, hogy akinek itt nagy a pofája az te vagy.-mondtam. Hanna lepacsizott velem. A csaj végignézett rajtam, majd a többi felé fordult és nevetni kezdtek.
-Ribanc.-mondtam Hannának.
-Szerinted honnan szerzett Louis Vuitton táskát? A night klub-os fizetése biztosan nem elég rá.-felnevettem. A terem ajtaja kinyílt, majd a bátyám lépett be rajta.
-Lénu, nincs itt nálad az IPodod? Otton hagytam a sajátomat és kihalok három osztályfőnöki alatt.- előkerestem a táskámból a kék lejátszót, majd a kezébe nyomtam.
-Új csajt írhatsz fel a listádra.
Körbenézett a ribancokon, majd fájdalommal teli arccal felém fordult.
-Már lassan elegem van ebből a fajtából. Nem baj, legalább vannak normális kilencedikesek is.-borzolta össze hajam, majd kilépett a teremből.

Megint kaptam a szúrós pillantásolbòl. Mrs. Szőke felpattant, majd elém lépett.
-Kiss Kata!-mondta büszkén.
-Kopj le ribanc!-mondta neki Hanna.
-Téged senki nem kérdezett.-nézett rá szúrós szemekkel Kata.
-Biztos jó teremben vagyunk?-kérdeztem Hannát.
 -Nem hiszem.
- Ööö....ez a magyar tanárnő osztálya?-kérdeztem minden jelenlévőtől.
-Nem. Az egy szinttel lennebb, a 11.B mellett.-felelte egy dagi srác.
 -Ó köszönöm Istenem! Kiáltott Hannc, majd feltépve az ajtòt leszaladt a mi termünkbe.
Belépve hatalmas káosz fogadott és ebből is tudtuk, hogy megtaláltuk a helyünket. A táskámat lecsaptam az egyik padra, hanna meg a mellette lévőre. A teremben valahol üvöltött a Linkin Park Waiting for the end című dala, ami kissé elnyomta a sulirádióból szóló Rihanna számot. Becsengettek. A terem ajtaján beesett még három srác, akik szinte összevertek az utolsó üres, a leghátsó sorban elhelyezett padért. Végül az egyik amíg a másik kettő püfölte egymást kényelmesen kihúzta a széket és kényelembe helyezte magát (jobban mondva felpakolta a lábát az asztalra). Az ajtón belépett egy fiatal, kissé alacsony tanárnő.
-Üdvözöllek titeket! András Katalin vagyok, és az elkövetkezendő négy évben velem fogjátok tanulni a magyar nyelvet és én leszek az osztályfőnökötök. Első órában szeretném lediktálni az órarendet, majd megismerkedünk. Megfelel?
-Tanárnő! Bazsi hol van?
-Óóó. Bizony. Balázs szülei tegnap telefonáltak, hogy későbbi géppel érkeznek ezért nem tud részt venni az évnyitón. De nyugodj meg fiam, holnap már ő is itt lesz köreinkben.
Értetlenkedve néztem Hannára, aki legyintett, és ezzel a tudatomra adta, hogy pontosan tudja miről van szó és majd szünetben beszámol róla. Elővettem a jegyzetfüzetemet, amit a nyáron vettem New Yorkban. Az Oszi lelkesen diktálta az órarendet, amire a fiúk néha-néha felhorkantottak a fizika és a kémia hallatán. Hirtelen maximum hangerőkezdett üvölteni a RHCP Californication című dala. Mindenki a hang irányába fordult. Krisztián (ezt csak onnan tudom, hogy az Oszi már hatszor rászólt, hogy ne dumáljon) kivette a zsrbéből a telefont és elhúzta az újját a legújabb Iphone képernyőjén.
-Szevassz tesa!-szólt bele. Mindeni röhögve nézte, én pedig megkockáztattam, hogy az osztályfőnökre nézzek. Elképedve nézte a nyugodtan telefonáló Krisztiánt.
-Fiam! Esetleg nem zavarok?!-kelt ki magából.
-Ami azt illeti tanárnő, egy szót sem értek abból, amit a készülékbe mondatak.
-Le az igazgatóiba, most!-kiáltott rá.
-Hallod tesa mindjárt visszahívlak!-mondta, majd a készüléket lecsapta a padjára és lazán kisétált a teremből.
-Tehát angol és végül pénteket utolsó órátok a testnevelés.-mondta az Ofő, majd összecsukta a füzetét és kiment a teremből. Amint becsukta az ajtót kicsengettek, ezért mehettünk szünetre. Lementünk az udvarra, ahol kinéztünk magunknak egy aranyos kis padot és leültünk.
-Szóval akkor ki az a Bazsi?
-Őt most igazolták le a fiúkhoz. Eddig Ferencvárosnál játszott, de felköltöztek Pestre. Egész nyáron Calgaryban volt, mert be akarták válogatni az NHL-be, de nem vették fel. Ezért fog velünk járni.
-Az ajtón kilépett a bátyám. Mindenki odakarta a tekintetét. Csőfarmert viselt fekete Vans cipővel és New York rangers-es hokimezzel. Én is körülbelül így voltam felöltözve, azzal a kivétellel, hogy az én mezem Pittsburgh Penguins-es.Becsengettek ezért visszasomfordáltunk a terembe. A többi osztályfőnöki óra hamar eltelt, hiszen végig röhögtünk és játszottunk. Hazafelé siettem, hisz egy órám volt elérni edzésre. Mivel minden cuccom az öltözőben volt éppen csak leraktam a táskámat és már indultam is tovább. Hannával az utca sarkon találkoztunk és onnan metünk a villamosig. A jégpályánál szálltunk le, majd beérve egyből megcéloztuk az öltözőt. Röhögve léptünk ki onnan, hisz Hanna megbotlott a küszöbben és felborult. A pálya szélén egy fekete hajú srác állt és a pályán lévőket kémlelte. Csak oldalról láttam az arcát, de már így is meg tudtam állapítani, hogy helyes. Az arcát felém fordította, majd mosolyra húzta ajkait. A térdeim remegni kezdtek, a szívverésem a duplájára gyorsult és a józan eszem felmondta a szolgálatot.
-Szent Crosby!-mondtam, mire a mellettem álló Hanna nevetni kezdett. Persze, azonnal leesett neki, hogy mire reagáltam ilyen hevesen.
-Na ő Bazsi.- mondta röhögve, majd beállt a helyére, hiszen elkezdődött az edzés.
***
-Léna ne hülyüljél, mindenkinek ő jön be! Minden csaj róla beszél a csapatból, ne állj be a sorba!-mondta Hanna.
-Nem tehetek róla, Hannc! De nem fogok beállni a sorba, egy idő után úgy is megunom.-mondtam. Befordultunk az utcánkba. Egy öleléssel váltunk el egymástól. Belépve a házba, meghallottam az Xbox jól megszokott hangját. Felszaladtam a szobámba, bepakoltam a másnapi cuccom, majd lerobogtam a lépcsőn és bevetettem magam Nándi mellé. Elvettem a consolt, majd nekifogtunk egy élet-halál mérkőzésnek NHL-en. Késő este, mikor már éreztem, hogy a játék közepén alszom el, felbattyogtam a szobámba és befeküdtem az ágyba. Azonnal elnyomott az álom.