Szeptember 8.

A szüleim agyfaszt kaptak mikor megtudták, hogy mi történt velem. Persze egyből kezdték, hogy nem engednek suliba, de nem érdekelt.
Hétfőn elég kómásan keltem. A tükörbe nézve szembesültem ezzel. A hajamat hullámokba hagytam a vállamra és a hátamra omlani. Egy szürke farmert vettem fel bordó, újjatlan inggel. A lábamra egy az ingemhez hasonló Vans-ot húztam. Szempilláimat kissé meghosszabbítottam, így kissé kiemeltem kék szemeimet. Bicegve lépkedtem Nándi mellett, ő pedig röhögött rajtam. Végül megelégelte a lassú tempót, majd felkapott a hátára. Megint kaptam a szúrós pillantásokból. Ezek nem tudják, hogy ő a bátyám?! Hannáék eszeveszettül nevettek, bátyám pedig felvitt a lépcsőn berontott a terembe, és leültetett a helyemre. Köszönetképpen egy cuppanóst adtam az arcára, majd kiment.  Hanna röhögve esett be az ajtón. Szó szerint. Őt követte Karesz, majd Bazsi. Utóbbi megcsillogtatta gyönyörű fogait nevetés közben, majd elindult felém. Kihúzta a széket, majd leült.
-Szia, Léna!-köszönt mosolyogva. Viszonoztam a gesztust. Hanna a ruháit próbálta leporolni.
-Ta hallod miután Nándi felhozott, az a...várjál, hogy is hìvják?!...K..Kriszta....
-Öhm...Katára gondolsz?
-Aaz..kijött az udvarra s tetetni kezdte, hogy fáj a lába. S hasra esett Nándi előtt...mi pedig röhögtünk. S feljöttünk. Nándi meg a fejét fogta.
Mire végzett belépett a matektanár??
-Eddig úgy tudtam, tanárnőnk lesz...-súgtam oda Bazsinak. Arcát mosolyra húzta. Hihetetlenül édes volt. Az arcán összefutottak a nevetőráncok,gödröcskéi pedig kissé kisfiússá tették őt. Hogy lehet valaki ilyen gyönyörű?!
A tanár felé pillantottam. Mély, kék szemek,világosbarna felzselézett haj, kb. 25 esztendő. Egyes lányok (alias Réka, Paula) a nyálukat csorgatták, ezért Tihi célbavette őket feta sajttal(??).
-Gyerekek!!-mondta a tanár erélyesen. Felém nézett,majd bámulni kezdett. Erre egy "bajod van?" Pillantással feleltem. Megköszörülte a torkát, majd megszòlalt.
-Fekete Csaba vagyok, én fogom nektek tanítani a matematikát.
-Na neee...viccel velem.-szólalt meg Tihi. Kitört a röhögés. Én csak a padra hajtottam a fejem. Már az elalvás szélén voltam, hiszen a tanár jókedvűen csevegett Pauláékkal, mikor Bazsi megbökte a vállam. Felnéztem rá, mire mosolyogva a kezembe nyomott egy cetlit. Furcsán néztem rá, majd kibontottam a gondosan összehajtogatott füzetlapot. Nevetve vettem szemügyre a felírt szót. Egész órán akasztófát játszottunk, igazából egyikünk figyelmét sem keltette fel a tanár bájcsevegése. A szünetet jelző csengő áldásként ért minket. Mindenki felállt és elindultak az udvarra én a helyemen maradtam, s szomorúan szemeztem a "romlott" lábammal.
-Léna nem jössz?-jelent meg az ajtóban Csongi. Egyből észrevette mi a problémám. Odalépett hozzán, benyult a térdem alá, majd felemelt. A nyakába kapaszkodtam. Így vitt ki az udvarra, ahol megint kaptam az irigykedő pillantásokból. Csongi letett a padra, majd megköszöntem a fuvart. És arconpusziltam. Csongi arca égni kezdett,ami nagyon aranyos volt. Először mértem végig úgy igazán ma. Fekete, szűk farmert viselt, egy bordó Vans felsővel, és színben megegyező tornacipővel.
Nevetve szögesztem le, hogy akarva akaratlanul is összeöltöztünk. Hanna készített rólunk egy képet, amelyen én hülye fejet vágok, Csongi pedig átkarol és rajtam nevet. A fejemen az ő sapkája van, amin egy HOCKEY felirat díszelgett. Balázs feltöltötte Instagramra engem pedig megjelölt rajta. Ahogy becsengettek újra felkapott a hátára és kettessével szelve a lépcsőfokokat becipelt a suliba. Az osztályban Botiék beüzemelték a Wii-t ahol éppen teniszeztek. Az ajtón belépett egy idős tanár,majd köszöntötte az osztályt. Egyik mondata szinte áldásként ért.
-Aki nem szeretne komolyabban a rajzzal foglalkozni,az tekintse az én órámat szórakozóhelynek. Csak csendet kérek!
Néhányan érdeklődtek a rajz iránt, azokkal egész órán festettek, mi pedig elfoglaltuk magunkat. Balázzsal Snapchat címet cseréltünk. Rajz után Bazsi megint levitt az udvarra. 

-Ha így folytatod sérvet fogsz kapni.-mondtam.

-Viccelsz? Vaságyastól nem vagy öt kiló.-mondta,mire nevetni kezdtünk. Mindenki nevetett a beszólásán. Kata odalépett hozzánt, majd ő is nevetni kezdett. Bazsi furcsán nézett rá, mire a csaj ölelgetni kezdte,végül megcsókolta. Szemeim tágra nyíltak. Balázs ellökte magától a lányt, aki önelégült mosolyával nézett rám.

-Esküszöm, ha nem lenne lány szétverném a fejét.-dühöngött mellettem Karesz.

-És szerinted ez kit érdekel?-mondtam, majd felpattantam és lendületből behúztam egyet neki. Azonnal a földre esett, majd az aligazgató harsány hangja hallatszott.

-Fodor Léna az igazgatóiba. MOST!!!!  

Sarkon fordultam, majd bementem az épületbe és egyenesen az igazgatóiba. Az igazgató volt bent csak, szerencsémre Kardall messze járt. 

-Ejnye Léna! Tudom azt, hogy a hoki egy gyönyörű sport, de nem kell miatta diákokat megverni. 

-Nem akartam. Csak feldühített....-mondtam, de igazából cseppet sem bántam meg a tettem.

-Szép dolog a szerelem. Ön egy nagyon szép, vicces, kedves, a fiúk által kedvelt lány. Egyesek ezt irigylik öntől.

-Sajnálom, igazgató úr!-mondtam.

-Rendben. Nem vagy te rossz diák, úgyhogy most nem kapsz semmit. De ez legyen az első és utolsó eset.

-Rendben.

-Hallom nyertek a hétvégi mérkőzésen. Gratulálok!

-Köszönjük!-mondtam majd távoztam. Becsengettek Infora. Elindultam a B szárnyba. Bekopogtam a terembe, majd elmagyaráztam a tanárnak a késésem okát. Leültetett, majd szabadfoglalkozást engedélyezett. Senki nem fűzött megjegyzést a tettemhez, bár Hanna szünetben nem hagyott nyugodni.

-Nagyon szép volt! Bazsi ámulva nézett utánad. Esküszöm csajszi, ez zseniális volt.

-Nem volt annyira nagy szám. S az igazgató sem szólt semmit.-mondtam tök nyugodtan. Ahogy kiértem az udvarra Karesz kiabálni kezdett.

-Lénu, nem versz meg ugye?

-Csak ha kiköveteled magadnak. 

Körbenéztem az udvaron. Bazsi Nándival beszélgetett. Vagyis...Nándi indulatosan, gesztikulálva magarázott, míg Balázs csak lazán hallgatta. Egyszer-egyszer bólintott, de semmi több. Végül Nándi mosolyra húzta az arcát, lepacsizott Bazsival, egy könnyed mozdulattal kisöpörte a haját a szeméből, majd bement az ajtón. A padon ültem Hanna mellett, majd Balázs odajött és átkarolta a vállam.

-Ez szép volt, kiscsaj.-mondta.

A másik oldalra néztem. Szégyelltem a szemébe nézni. Már azon se lepődtem volna meg, ha csak a fejemhez vágja "nem vagyunk egy szinten, ne szólj hozzám". S ez az érzés betöltötte a mellkasomat, s gombóc nőtt a torkomban. Szerencsémre a csengő megmentett. Bazsi felcipelt az osztályba, ahol leültetett a székre és továbbállt. Karesszel beszélgetett. A fejemet a padra hajtottam. Hanna leült mellém.

-Nem utál, Léna!

-Te ezt honnan tudod?

-Miért utálna? Mert leütöttél egy ribancot, aki úgy néz rád, mint egy csótányra? Mindenki örül, hogy móresre tanítottad azt a szajhát. 

-Köszönöm Hanna!-mondtam, majd szorosan magamhoz öleltem. A német tanárnő pár perc késéssel érkezett.

-Guten tag!

-Tág az any....a nagyapa fülcimpája!-mondta Tihi. Mindenki nevetett, csak a tanárnő állt ott kifejezéstelen arccal.

-In die nexte Stunde Tihamér wird antworten.-mondta, mi meg csak tátott szájjal bámultuk. A Tihamért értettem, de a többi?! 

-Üdvözöllek titeket! Makkai Edit vagyok, mától én tanítom nektek a német nyelvet. Mivel eddig senki sem tanult közületek németet, az elejétől kezdjük. Először is, hogy megtanuljátok, hogyan kell írni, mindenki leírt 30 darab ß-t.
Nekiláttunk a munkának. Egyesek igenis megszenvettek az írással, de nekem könnyen ment. Német után irodalom órán játszodtunk. Tőzsey(irodalomtanár) írókat/költőket sorolt fel nekünk, mi pedig műveket kellett mondjunk tőlük. Óra végén többen is kaptak piros pontot vagy ötöst. Egyszerűen nem tudtam odafigyelni. A gondolataim messze jártak. Irodalom után tesint az osztály focizott én pedig néztem őket. Bazsi izmos lábait figyeltem. A futástól homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek, haja kissé lelapult. Annyira édes volt. Nándi vitt haza kocsival. Otthon megtanultam mindent,majd bepakoltam s elvitettem magam Nándival a jégpályára. Bazsiék játszodtak Csíkszereda ellen. Ismerem a csíki fiúkat, mind nagyon jófejek. Tamással vagyok igazán jóba, hiszen az unokatestvérem. Ahogy kijött az öltözőből magamhoz öleltem.
-Léna, veled mi történt?-kérdezte csodálkozva.
-Lesérültem.-mondtam. Elbúcsúztam tőle, Nándi is lekezelt vele, majd hazamentünk. Este fimet néztünk (A nagy Gatsby) majd elmentem lefeküdni. A nap történésein gondolkodtam, amibe sikeresen bele is aludtam.