Október 25., Október 28.

Sziasztok! Hát...igazából nem vártam, hogy megírjam ezt a részt. Mint tudjátok van egy kis csavar a történetben, ami különlegessé teszi, nem az a "SZJG utánzat" és ez a jégkorong (hoki). Nem tetszik ez a rész. Nagyon nem! Remélem senki sem lesz mérges miatta... Az utolsó pillanatig gondolkodtam rajta, hogy közzé tegyem-e.
«****»
Az elmúlt egy hónapban a napjaimat a gólyapróbák foglalták le. Ennek keretén belül közelebb kerültem Balázshoz. Nagyon sokat nevettünk egymáson, s több órát töltöttem vele, mint a szüleimmel egész életemben. Végre eljött a gólyabál napja is. A szervezők mondták, hogy az összes jegy eladásra került, ami nagy közönséget jelent. Délután hatkor már idegesen ültem a színpad szélén. Az első próba az improvizáció volt.
-"Egy régi barátoddal találkozol, akit nem kedvelsz. Az próbál feltartóztatni, de neked sietned kell, közben különböző lelkiállapotokba kerülsz."-olvastam fel hangosan a feladatot amit húztam.
Beleképzeltük magunkat ebbe a helyzetbe, majd lejátszodtuk az adott jelenetet. Többször is sikerült megnevettetni a közönséget. Hannáék párosa is jól teljesített, akik már egy párost alkotnak. A második próba a tánc volt, amit kimondottan élveztem. A harmadik, és általam egyáltalán nem várt próba az éneklés volt. A The Neighbourhood-Sweather weather című számát énekeltük.
-" 'cause it's to cold for you here, and now so let me hold both your hands and the holes of my sweather..."-énekeltük közösen, mire mindenki tapsolni kezdett. Hannáék elég viccesek voltak. Az én drága barátnőmnek kevésbé nőies a hangja, inkább dörmögős, de nagyon aranyos. De ha éneklésről van szó, Isten ments!!
-...tehát idén...a gólyakirály és gólyakirálynő nem más mint....Fodor Léna és Papp Balázs!
Mikor meghallottam a nevünket sikongatni kezdtem, majd Balázs ölébe ugrottam. Elkapott, majd megpörgetett. Nagyon boldog voltam. A főszervező átadta az óriás mackót meg egy csokor virágot. Nagyon boldog voltam. Hanna is megölelt, hiszen ők különdíjat kaptak. A problémák csak az afterpartyn kezdődtek...
Hatalmas decibellel üvöltött a zene, mindenhonnan gratulációk záporoztak. A lábam sajgott a sok bulizástól, a szórakozóhelyen nagyon meleg volt, levegőt alig lehetett kapni. Nándi vagy Balázs fejét kerestem a tömegben. Nándit meg akartam kérni, hogy vigyen haza, Balázstól meg szerettem volna becsületesen elköszönni. Meg is találtam. Karesz mellett ült, aki Hannát várta.
-Sziasztok!-üvöltöttem. A zene elhalkult, majd a monoton dübörgést félbeszakította Emeli Sandè- Read all about it című száma. Mindenki párokba rendeződött, Hanna is visszatért és csatlakozott Kareszhez.
-Felkérhetem egy táncra?-kérdezte Balázs. Nevetve bólintottam. Kezeit a derekamra csúsztatta. Lassan lépkedtünk jobbra-balra. A refrénnél közelebb hajolt, majd felbátorítva őt én is közelítettem felé. Szemeimet becsuktam, várva a mámort. Ajkai sútoltàk az enyémet. Távolodni készült, de nem bírtam nélküle, ajkai után kaptam. Belemosolygott a csókunkba, amivel engem is mosolyra késztetett, de ekkor hirtelen eltávolodott tőlem.
-Léna, el kell mondanom valamit...-monta komolyan. A mosoly ráfagyott az arcomra.-...Németországba költözöm.
Ahogy kiejtette ezt a két szót hatalmas gombóc nőtt a torkomba, szemeimet ellepték a könnyek, alig bírtam levegőt venni. Hátat fordítottam neki, majd a tömegbe vetettem magam. Rengeteg embernek mentem neki, alig jutottam ki a levegőre. Ekkor utat engedtem a szemeimet maró könnycseppeknek. Mázlim, hogy nem vettem magassarkút eszeveszettül futottam amíg haza nem értem. Felmentem a szobámba, majd magamra zártam az ajtót. Dühöngtem. Hónapokon keresztül a szemembe hazudott. Ezért kapott más feladatot németen. Ezért hiányzott annyit a suliból. Én hülye! A zokogástól alig kaptam levegőt. Iszonyatos gombóc nőtt a torkomba. A telefonom csörögni kezdett, de az helyett, hogy felvettem felvettem volna, a falhoz vágtam. Darabokban hullott a földre. Ajtócsapódást hallottam, majd az illető felcsőrtetett a lépcsőn, majd az ajtó előtt megállt.
-Léna, engedj be!-monta Nándi. A szemeimet súrolgatva az ajtóhoz lépkedtem, majd lassan elfordítottam a zárban a kulcsot. Az ajtó kicsapódott, majd a bátyám a karjaiba vont. Csitítani próbálta a sírásomat. A fejem búbját simogatta. Néha arcon puszilt, közelsége megnyugtatott. A szobám ajtaja kicsapódott. A küszöbön Hanna állt hátizsákkal a vállán, kezében egy hatalmas zacskó pattogatott kuoricával, egy doboz Oreo kekszszel és öt tábla csokival. Látványától akaratlanul is felnevettem. Ők ketten jelentik nekem a mindent. A hülye bátyám, aki mindig segít nekem, mindig mellettem áll, mindig számíthatok rá. És az eszelős barátnőm, aki az helyett, hogy a barátjával bulizna, itt ül mellettem, kisírt szemekkel, és eszeveszett vígjátékokat bámulunk s sírunk a nevetéstől, közben pedig egy csomó egészségtelen kajával tömjük magunkat.
«***»
Október 28., Hétfő

Kedvtelenül keltem. Az egész hétvégét végigtanultam, hiszen a hétre óriási feleltetéseket és dolgozatokatim ígértek, szinte mindenből. Fekete nadrágot vettem fel egy kék "Society killed the unicorn" feliratú pólóval, rá pedig egy fekete kabátot vettem fel, figyelme véve az égen ingázó sötétszürke esőfelhőket. A megszokott Vans helyett egy szürke UGG bokacsizmát vettem fel. A hajammal nem foglalkoztam, összegumiztam. Szokásosan Nándi vitt suliba és alig tudtam felvonszolni magam a lépcsőn. A zenelejátszóm a The Neighbourhood Flawless című számát játszodta le. Az osztályba beérve ledobtam a táskámat, majd leültem a helyemre és a fejemet a padra tettem. Balázs nem ült a helyén. Talán már nem is fog. Még mindig nem tudtam teljesen belenyugodni abba, hogy soha többet nem fogom látni. A gombóc újra nőni kezdett a torkomban. Becsengettek. Hanna és Karesz abban a pillanatban léptek be a terembe. Mély levegőt vettem, majd elővettem a matek felszerelésem. A tanár végig engem nézett, miközben magyaràzott, ami őszintén szólva az idegeimre ment. Az óra felénél kinyílt az ajtó...fel sem pillantottam, jelen pillanatban egyetlen ember jelenléte keltette volna fel a figyelmemet. Az illető leült mellém. Biztos új osztálytárs...gondoltam magamban és megforgattam a szemem. Továbbra is a zenelejátszóval a fülemben "aludtam". Az új padtársam szünetben is mellettem ült. Idegesített, ezért felemeltem a fejem, hogy beszóljak neki. De nem rá számítottam...Balázs ült a megszokott helyén, karikás szemekkel, karba tett kézzel. A síràs újból elő tört belőlem, majd a karjaiba vetettem magam.
-Miért nem mondtad?-kérdeztem, mikor sikerült kissé lenyugodnom.
-Nem akartam, hogy ezen rágódj...és még itthon vagyok.
-Még!-hangsúlyoztam.-Beválogattak mi?! Melyik vàrosba?
-Krefeld.
-Mikor indulsz?-tettem fel a számomra legfájdalmasabb kérdést.
-Két hét múlva, pénteken.-mondta.
Lehajtottam a fejem.
-Héé...-nyúlt be az állam alá, kényszerítve, hogy belenézzek gyönyörű szemeibe.-Hasznàljuk még ki azt az időt amíg itthon vagyok. Meg szünetekben hazajövök.
Aprót bólintottam, majd elfogadva a papírzsebkendőt, amit Tihi nyújtott felém megtöröltem a szemem. A sírás újra rám tört. Bazsi óvatosan felemelt, majd az ölébe húzott. Karjai átfonták a derekam, én pedig a fejem a mellkasának döntöttem és szipogtam. Az illata megnyugtatott. A hajamat piszkálta, ami teljesen ellazított. Órákon beszélgettünk, szünetekben pedig fent egymáshoz bújva ültünk. Ahogy hazaértem elvettem a korcsolyámat és Hannával karöltve feszálltunk a villamosra. Barátságos meccset játszodtunk a másik lány csapattal. A több mint egy hónapos kimaradást végett könnyen elfáradtam. Balázs végig a palánk mellett állt és mosolygott. Mikor vége lett a meccsnek kaptam tőle egy kólát. Megköszöntem neki, majd egy puszit nyomtam az arcára. Miután átöltöztem Hannával kiléptünk az öltözőből. Arról panaszkodott, hogy nem adták meg a gólját. Karesz egy csokor virággal várta őt. Nagton aranyosak ketten, imádnivaló páros. Bazsi lazán állt haverja mellett.
-Én nem hoztam virágot. -mondta sajnálóan, én pedig felnevettem.
-Hála az Istennek!
Amint kiléptünk a pályáról, Balázs el akart köszönni.
-Nem jössz át hozzànk?-kérdeztem tőle.
Addig könyörögtem neki, míg bele nem egyezett. Hannáék már elmentek, ezért ketten ültünk fel a villamosra. Otthon kissé bénáztam a zárral. Senki nem volt otthon. Nándi Briginél, anyuék meg ügyeletesek. Felvezettem a szobámba. Még soha nem készítettem leírást a szobámról. Kék, virágos Arctic Monkeys tapéta, az ágyam a sarokban, fölötte pedig a falon a régi korcsolyáim felakasztva. A sarokban hokibotok sokasàga. A falon pedig különböző mezek. Egy íróasztal és egy ajtó ami a gardróbba vezet. Nem egy megszokott lányos szoba. Beraktunk egy filmet, majd a karjaibsn ülve néztük. Néha arcát a nyakamba temette, majd egy-egy puszit adott a kulccsontomra. Nem bírtam tovább. Szembe fordultam vele, majd megcsókoltam. Ajkai becézgették az enyémet, majd nyelve táncra hívta az enyémet. A hasamban élő pillangók eszeveszettül csapkodtak, de közben a könnyeim patakként folytak le az arcomon.

Szeptember 11., Szeptember 15.

Az utóbbi két napban Hannával halálra úntuk magunkat. A fiúk Miskolcra mentek, ezért nem voltak suliban. Eléggé unatkoztunk órákon, lévén, hogy egyikünknek sem volt padtársa. A két nap legemlékezetesebb pillanata magas fölénnyel Tihi beszólása volt mateken. A tanàr, ahhelyett, hogy megtanította volna nekünk az egyenletrendszereket bájcsevegést tartott Pauláéknak, akik csorgatták a nyálukat. Tihi pedig nem nézte ezt jó szemmel:
-Ha ez a bájgúnàr gimnáziumi tanárnak tartja magát, akkor én mi vagyok?! Gauss?
Persze mindenki dőlt a nevetéstől, erre a tanár kihívta Tihit felelni az általános iskolás anyagból. Nagyot nézett a tanár mikor ötösre felelt.
Ma reggel korán keltem. Felvettem egy fekete csőszárú nadrágot és egy Penguins pólót, majd elvégeztem a reggeli teendőimet. A hátizsákomat a hátamra kaptam, majd botorkálva lemásztam a lépcsőn. Beültem Nándi kocsijába. A suli előtt leparkolt a Kardall számára fenntartott helyre. Nagy hiszti volt emiatt a suliban, az aligazgató már azzal fenyegetőzött, hogy kicsapja, de nem tette meg. Felvitt az osztályba, ahol csak egy páran ültek. Köztük Balázs is. Egyáltalán nem beszéltem vele a két nap alatt, de Hanna chatelt Karesszel. És őszintén szólva elég rosszul éreztem magam ezek miatt. Beléptem az osztályba és egy 'sziasztok'-kal köszöntöttem mindenkit. Leültem Bazsi mellé, majd neki is köszöntem. Semmi válasz, csak a telefonját nyomkodta tovább.
-Mi van jól kiszórakoztad magad?-kérdezte erélyesen.
-Elmondanád mi a franc bajod van?
-Nincs semmi bajom. Tamás hogy van?
Tamás...milyen Tamás? Gondolkodtam. Ez miről beszél?! És akkor beugrott arcon csaptam magam, majd hangosan felnevettem. Balázs értetlenül nézett rám.
-Te komolyan...az...az...unokatestvéremre voltál....féltékeny?-kérdeztem nevetve.
-Jó kifogás.-mondta durcázva.
-Nem hiszed el?
-Miért hinném el? Tamás csíki, semmi esély arra, hogy az unokatestvéred legyen.
-Ott születtem. A szüleim csíkiak.
Az arcát a kezébe temette, majd a válla megrázkódott, majd hangosan felnevetett.
-Gyere ide te!-mondta, majd magához húzott s egy puszit nyomott a fejem búbjára. A szemeimet becsuktam, majd mélyen beszívtam az illatát. Imádtam.
-Lénaaa!-kiáltotta Hanna, majd futva jött felém. Közben Tihi lazàn kinyújtotta a lábát, ezért hasraesett. Karesz lépett be mögötte, majd ahogy meglátta, hogy Hannc a földön fetreng és röhög odalépett hozzá és felsegítette.
-Örülnék, ha nem törnéd össze magad azalatt a két perc alatt amíg egyedül hagylak.
-Hanna lemaradtam valamiről?-kérdeztem. Valamiért furcsák voltak ezek ketten.
-Pont te mondod nekem?-kérdezte egy olyan Hanna féle "mostszórakozolvelem" fejet vágva. Ekkor vettem észre, hogy még mindig Balázsnak vagyok dőlve, ő pedig átöleli a derekam. Balázs mosolyogva elengedett, mert becsengettek. Az angol tanár pár perc késéssel érkezett. Egész órán egy szöveget fordítottunk.  A második órán pedig egy párbeszédet hallgattunk meg, majd azt kellett hallàs után lefordítani. Szünetben nem mentünk le az udvarra, mert esett az eső. Bazsi helyet cserélt Hannával, aki egyből fecsegni kezdett.
-Képzeld! Tegnap edzésről mentem haza, mikor találkoztam Karesszel és elmentünk sétálni és most olyan vagyok mint egy őrűlt. Pörgök és nem aludtam semmit, de pörgök.-s elkezdett nevetni, mire én is elnevettem magam.
Mire végzett a meséléssel becsengettek törire. A tanárnő pontosan érkezett, majd húsz perc alatt lediktálta az anyagot, majd szabad foglalkozást adott, azzal az ürüggyel, hogy ki kell javítania a 12.B felmérőit. Balàzs Flappy Bird-öt játszott én pedig letettem a fejem a padra és pihentem. Töri után a többiek átöltöztek tesire, kivétel engem és Balázst.
-Te miért nem tesizel?- kérdeztem meglepetten.
-A tegnapi meccsünk után történt egy kis baleset az öltözőben.-mondta és szinte nevetett. Értetlenül néztem rá, mire mesélni kezdett.- Éppen levettem a védőimet, mikor lehajoltam a korcsolyámért, erre Karesz fejbeütött én pedig véletlenül belemélyesztettem a fogam a térdembe. Az orvosok bevarrták s most egy hónapig nem tesizhetek.
-De béna vagy!- nevettem.
Átvonultunk az iskolaudvaron a B szárnyba. A telefonom megrezzent a zsebemben. Üzenetet kaptam Nánditól.
"Lénu! Délután hattól gólyaválogató a díszteremben. Ne aggódj, én is ott leszek. ;))"
-Öhm...Balázs ma van a gólyaválogató.-mondtam neki.
-Tudom. Már éppen kérdezni akartam, hogy akkor áll-e még az alku.
-Persze.-feleltem mosolyogva.
-Rendben.
A többiek kosárlabdáztak, míg mi ketten Tihi-n nevettünk, aki azt szajkózta, hogy a tesi nem az erőssége. A nap további részében a gólyaválogatón görcsöltem. Ahogy hazaértem megtanultam mindent, majd felkészültem. Felvettem egy fehér, Arctic Monkeys feliratú pólót, rá pedig egy farmer mellényt. Nándi vitt el. Valahol a III. kerületben felvettük Bazsit, majd meg sem álltunk a suliig.
-Sziasztok!-köszöntött az egyik 12.-es lány.-Ma három próbát kell kiállnotok, amit a közeljövőben a gólyabálon is teljesítenetek kell: az improvizáció, az ének és a tánc. A mai próbák a következők:minden pár kap egy adott szót és azzal kapcsolatban kell más szavakat mondani, minél többet. Az ének éneklésből áll. Bármit énekelhettek amit szeretnétek. A tánc pedig abból áll, hogy bemutatnak nektek egy mozdulatsort és meg kell ismételni. Sok sikert!
Balàzzsal megcsináltuk az egész próbát  viszonylag jól. Nándi beszélgetett a szervezőkkel. Szerencsére mi is, és Hannáék is bekerültek a tizenkét gólyapár közé. Mikor hazaértünk Nándival filmezős estét tartottunk. 
«****»
Szeptember 15.
A gólyapróbák már javában elkezdődtek. A 12.-es diákok mind nagyon rendesek, bár néhány már kikelt magából és hisztizett egy sort, de mindezek mellett nagyon türelmesek. A hétvégén Nándi elvitt a belvárosba vásárolni. Imádom a stílusát és mindig megmondja a tutit. Hannáék már a második randijukon vannak túl és jelen pillanatban arról regél nekem, hogy össze fognak jönni. Mindenképp aranyosak lennének. Ahogy beértünk a terembe, Karesz felkapta a fejét, majd odalépett Hannához és megölelte. Bazsi csak a helyén ült és mosolyogva méregetett. Leültem a székemre.
-Szia!-köszöntem.
-Szia!-válaszolt, majd magához vont. Imádtam, hogy ennyire közvetlen. Arcon pusziltam, mire száját mosolyra húztam. A nap unalmasan telt egészen a német óráig. Kiderült, hogy a tanárnő előző órai mondata annyit jelentett, hogy Tihi felelni fog. Balázs odalépett a tanárnőhöz, valamit magyarázott neki. Egész órán külön feladatokat kapott. Nehezebbeket. Nem tudtam miért.
-Mit mondtál neki?-kérdeztem, majd válaszra várva a szemébe néztem...