-Jóreggelt!- köszönt vidáman, mire a fáradtságra hivatkozva egy morgással feletem. Nándi lebaktatott a lépcsőn, belelèpett a cipőjébe ès feltépve az ajtòt kiszaladt a házbòl. Ahha, reggeli edzés! Mindig ezt csinálja, mindenhonnan elkésik. Egy ismerős dallamra kaptam fel a fejem. Felálltam az asztaltól ès őrült sebességgel rontottam be a szobámba.
-Itt vagyok!-szòltam bele a telefonba lihegve.
-Íììì..- sikìtozott Hanna.
-Megvárod mìg kiszakad a dobhártyám vagy elmondod mièrt visítozol-néztem az òrára-reggel nyolckor.-Arghh....ünneprontò vagy!- durcizott.- Amúgy azèrt hívtalak mert két perc ès nálad vagyok.
Letette még mielőtt szòlhattam volna is bármit. Őrületes tempóban kezdtem válogatni a ruháim között. Beszaladtam a fürdőbe és siettem amennyire tudtam. Körülbelül tíz perccel később már az utcánkbòl kanyarodtunk ki. Budapest nagyon szép ilyenkor. Már nagy a nyüzsgés, mégis nyugodtak az eldugottabb utcàk. Minden baromságròl beszéltünk és nevettünk. A suli elé érve megpillantottam a bàtyàm bandáját. Mindenki őket nézte. Nem is csodálom. Öt rendkívül helyes gimnazista, akik korcsolyával a kezükbel feszítenek. Odasétàltam, lepacsiztam a tesóm haverjaival, őt pedig vállba vertem. Kaptam szúrós pillantásokat bőven. Beérve az aulába egy harsány hang hallatszott.
-Kisasszonyok! Be az igazgatóiba, most!-mutatott ránk. Egy térképmutató pálcával (?) egy negyvenes éveiben járó nő. Ó, ez biztosan Kardall, az aligazgató. Nándi sokat mesélt ròla. Nagyon konzervatív személy. Beléptünk az igazgatóiba, ahol az asztalon egy halom névkàrtya sorakozott, képpel ellátva.
-Keressék meg a sajátjukat, majd menjenek fel a termeikbe!-parancsolt ránk. Teljesítettük a kérését, majd éppen menni készültünk, mikor utánunk szólt:
-A kártyán lévő szàm megegyezik a szekrényükével. A kombinációt a prospektusokban megtalálták.
Nevetve léptünk ki Kardall szent helyéről. A sulirádiòbòl Avicii nyári slágere, a Wake me up szólt. Büszkén emlékeztem vissza a nyárra, mikor Electric castle-en (fesztivál) Avicii bejelentette új albumának megjelenését és ezzel együtt debutàlt a Wake me up.
Hannával összenéztünk, majd nevetve és egymás szavába vágva elevenítettük fel a nyár legemlékezetesebb pillanatait, miközben beléptünk a terembe. Odabent hatalmas káosz uralkodott. A plázacicák egy pad köré voltak gyűlve és dumáltak. Éppen a bátyámról beszéltek:
-Fodor Nándi annyira jóképű, megszerzem magamnak.-mondta az egyik szőke hajú, akinek a nevét sem tudtam. Hannával összenéztünk, majd hangosan felnevettünk.
-Ti meg mit röhögtök?-nézett ránk a vörös hajú, túlságosan is kisminket csajszi. Én erre csak azt szoktam mondani, ribanc.
-Kissé nagy a pofád!-vágott közbe Nándi jövendőbeli csaja. Köztudott, hogy rá mindenféle típusból tapadnak a csajok, de ő a ribanc csoportot szó szerint rühelli. Nagyot néz majd, mikor beszámolok neki az új "szerzeményről".
-Ha kimosnád azt a sminket ami reggel belement a szemedbe, talán észre is vennéd, hogy akinek itt nagy a pofája az te vagy.-mondtam. Hanna lepacsizott velem. A csaj végignézett rajtam, majd a többi felé fordult és nevetni kezdtek.
-Ribanc.-mondtam Hannának.
-Szerinted honnan szerzett Louis Vuitton táskát? A night klub-os fizetése biztosan nem elég rá.-felnevettem. A terem ajtaja kinyílt, majd a bátyám lépett be rajta.
-Lénu, nincs itt nálad az IPodod? Otton hagytam a sajátomat és kihalok három osztályfőnöki alatt.- előkerestem a táskámból a kék lejátszót, majd a kezébe nyomtam.
-Új csajt írhatsz fel a listádra.
Körbenézett a ribancokon, majd fájdalommal teli arccal felém fordult.
-Már lassan elegem van ebből a fajtából. Nem baj, legalább vannak normális kilencedikesek is.-borzolta össze hajam, majd kilépett a teremből.
-Kiss Kata!-mondta büszkén.
-Kopj le ribanc!-mondta neki Hanna.
-Téged senki nem kérdezett.-nézett rá szúrós szemekkel Kata.
-Biztos jó teremben vagyunk?-kérdeztem Hannát.
-Nem hiszem.
- Ööö....ez a magyar tanárnő osztálya?-kérdeztem minden jelenlévőtől.
-Nem. Az egy szinttel lennebb, a 11.B mellett.-felelte egy dagi srác.
-Ó köszönöm Istenem! Kiáltott Hannc, majd feltépve az ajtòt leszaladt a mi termünkbe.
Belépve hatalmas káosz fogadott és ebből is tudtuk, hogy megtaláltuk a helyünket. A táskámat lecsaptam az egyik padra, hanna meg a mellette lévőre. A teremben valahol üvöltött a Linkin Park Waiting for the end című dala, ami kissé elnyomta a sulirádióból szóló Rihanna számot. Becsengettek. A terem ajtaján beesett még három srác, akik szinte összevertek az utolsó üres, a leghátsó sorban elhelyezett padért. Végül az egyik amíg a másik kettő püfölte egymást kényelmesen kihúzta a széket és kényelembe helyezte magát (jobban mondva felpakolta a lábát az asztalra). Az ajtón belépett egy fiatal, kissé alacsony tanárnő.
-Üdvözöllek titeket! András Katalin vagyok, és az elkövetkezendő négy évben velem fogjátok tanulni a magyar nyelvet és én leszek az osztályfőnökötök. Első órában szeretném lediktálni az órarendet, majd megismerkedünk. Megfelel?
-Tanárnő! Bazsi hol van?
-Óóó. Bizony. Balázs szülei tegnap telefonáltak, hogy későbbi géppel érkeznek ezért nem tud részt venni az évnyitón. De nyugodj meg fiam, holnap már ő is itt lesz köreinkben.
Értetlenkedve néztem Hannára, aki legyintett, és ezzel a tudatomra adta, hogy pontosan tudja miről van szó és majd szünetben beszámol róla. Elővettem a jegyzetfüzetemet, amit a nyáron vettem New Yorkban. Az Oszi lelkesen diktálta az órarendet, amire a fiúk néha-néha felhorkantottak a fizika és a kémia hallatán. Hirtelen maximum hangerőkezdett üvölteni a RHCP Californication című dala. Mindenki a hang irányába fordult. Krisztián (ezt csak onnan tudom, hogy az Oszi már hatszor rászólt, hogy ne dumáljon) kivette a zsrbéből a telefont és elhúzta az újját a legújabb Iphone képernyőjén.
-Szevassz tesa!-szólt bele. Mindeni röhögve nézte, én pedig megkockáztattam, hogy az osztályfőnökre nézzek. Elképedve nézte a nyugodtan telefonáló Krisztiánt.
-Fiam! Esetleg nem zavarok?!-kelt ki magából.
-Ami azt illeti tanárnő, egy szót sem értek abból, amit a készülékbe mondatak.
-Le az igazgatóiba, most!-kiáltott rá.
-Hallod tesa mindjárt visszahívlak!-mondta, majd a készüléket lecsapta a padjára és lazán kisétált a teremből.
-Tehát angol és végül pénteket utolsó órátok a testnevelés.-mondta az Ofő, majd összecsukta a füzetét és kiment a teremből. Amint becsukta az ajtót kicsengettek, ezért mehettünk szünetre. Lementünk az udvarra, ahol kinéztünk magunknak egy aranyos kis padot és leültünk.
-Szóval akkor ki az a Bazsi?
-Őt most igazolták le a fiúkhoz. Eddig Ferencvárosnál játszott, de felköltöztek Pestre. Egész nyáron Calgaryban volt, mert be akarták válogatni az NHL-be, de nem vették fel. Ezért fog velünk járni.
-Az ajtón kilépett a bátyám. Mindenki odakarta a tekintetét. Csőfarmert viselt fekete Vans cipővel és New York rangers-es hokimezzel. Én is körülbelül így voltam felöltözve, azzal a kivétellel, hogy az én mezem Pittsburgh Penguins-es.Becsengettek ezért visszasomfordáltunk a terembe. A többi osztályfőnöki óra hamar eltelt, hiszen végig röhögtünk és játszottunk. Hazafelé siettem, hisz egy órám volt elérni edzésre. Mivel minden cuccom az öltözőben volt éppen csak leraktam a táskámat és már indultam is tovább. Hannával az utca sarkon találkoztunk és onnan metünk a villamosig. A jégpályánál szálltunk le, majd beérve egyből megcéloztuk az öltözőt. Röhögve léptünk ki onnan, hisz Hanna megbotlott a küszöbben és felborult. A pálya szélén egy fekete hajú srác állt és a pályán lévőket kémlelte. Csak oldalról láttam az arcát, de már így is meg tudtam állapítani, hogy helyes. Az arcát felém fordította, majd mosolyra húzta ajkait. A térdeim remegni kezdtek, a szívverésem a duplájára gyorsult és a józan eszem felmondta a szolgálatot.
-Szent Crosby!-mondtam, mire a mellettem álló Hanna nevetni kezdett. Persze, azonnal leesett neki, hogy mire reagáltam ilyen hevesen.
-Na ő Bazsi.- mondta röhögve, majd beállt a helyére, hiszen elkezdődött az edzés.
***
-Léna ne hülyüljél, mindenkinek ő jön be! Minden csaj róla beszél a csapatból, ne állj be a sorba!-mondta Hanna.
-Nem tehetek róla, Hannc! De nem fogok beállni a sorba, egy idő után úgy is megunom.-mondtam. Befordultunk az utcánkba. Egy öleléssel váltunk el egymástól. Belépve a házba, meghallottam az Xbox jól megszokott hangját. Felszaladtam a szobámba, bepakoltam a másnapi cuccom, majd lerobogtam a lépcsőn és bevetettem magam Nándi mellé. Elvettem a consolt, majd nekifogtunk egy élet-halál mérkőzésnek NHL-en. Késő este, mikor már éreztem, hogy a játék közepén alszom el, felbattyogtam a szobámba és befeküdtem az ágyba. Azonnal elnyomott az álom.
