Soha nem örültem ennyire a szombatnak. Szinte egész héten reggeli edzéseink voltak, én pedig abban a tudatban, hogy délig alhatok egész éjjel meccset néztem. Mikor azonban Nándi hajnali fél hatkor berontott a szobámba, hideg zuhanyként ért, hogy tervem meghiúsulni látszott.
-Fodor Léna. Délkor meccsed van Miskolcon. Ugye nem nézted a hajnali Penguins-Capitals mérkőzést?
-Ne ordibálj, te debil!- motyogtam a párnámba.
-Én is szeretlek, tesó!-mondta, majd rám vetette magát és egy bordaropogtató ölelésben részesített. Akarva-akaratlanul is kiűzte a fáradtságot a testemből, ezért kikászálódtam az ágyamból. Anyáék ügyeletesek voltak, de a hűtőn hagyott PostIt kifejtette sajnálatukat. De a konyhapulton ránk hagytak egy hatalmas pénzösszeget. Megforgattam a szemem. Nándi tudva, hogy engem jobban megvisel ez az egész, próbált vìgasztalni.
-Lénu, ne légy szomorú...
-Már megszoktam. -mondtam, majd becsapva a hűtőszekrény ajtaját felballagtam a lépcsőn.
Amióta az eszemet tudom a szüleim egyetlen meccsemet sem nézték meg. Sem Nándiét. Őt ez soha nem zavarta. Mindig szerettem volna, ilyen téren rá hasonlítani, de nem ilyen voltam. Sóvárogtam arra, hogy engem is a szüleim fuvarozzanak. Kisebb koromban Hanna szülei vittek el a meccseinkre, de amióta Nándi megszerezte a jogsiját ő jön velem. Ő legalább van nekem.
Összeszedtem magam. Felvettem egy fekete csőszárú farmert hozzá pedig egy DC melegítőfelsőt. A hátizsákomba bepakoltam az irataimat(személyi, leigazolási kártya, stb.) majd csatlakoztam Nándihoz. Bekapcsolta a lejátszót. Az első dal, ami megszólalt az Arctic Mockeys Do I wanna know? című száma volt. Ebből is tudtam, hogy a tőlem kapott CD-t hallgatta. Mosolyogva néztem rá, majd viszonozta gesztusomat. A telefonom ezerrel csörgött, az osztálytársaim ezerrel küldték a "sok sikert csajszi!" hangvételű üzeneteiket. Hannában nem csalódtam.
"Léna, mondd hogy elindultatok!"
"Ugye megint nem késtek el?!"
"Jelezz már vissza, mert Nándinak írok!!!!!!"
"Írtam neki!"
És valóban. A műszerfalon elhelyezett telefon megrezzent. Bátyám felé pillantott, majd rákérdezett:
-Hanna?
-Szerinted?-kérdeztem nevetve.
«****»
Csodával határos módon időben megérkeztünk Miskolcra. Időben voltunk, nyugodt tempóban léptem be az öltözőbe. Már mindenki ott volt, a csajok nyugodtan beszélgettek. Hatalmas taps fogadott. Átöltöztem, de korcsolyát még nem vettem fel, inkább visszahúztam a Vans-m. Hanna oldalán léptem ki az öltözőből, aki arról magyarázott, hogy Karesz megígérte neki, hogy eljön megnézni minket. Nem fűztem volna hozzá nagy reményeket, de ha Hanna hisz benne, én is. Még másfél óra volt a mérkőzés kezdetéig, így segítettünk az edzőnek behordozni a korcsolyákat és a botokat. Újra távoztunk az öltözőből, szememmel a lelátókat pásztáztam. Kiszúrtam a bátyámat, aki két srác mellett ült. Az egyik vadul kezdett integetni, Hanna pedig visszaintett. A lépcsőkön felküzdöttük magunkat, és odaléptünk hozzájuk. Nándi büszkén nézett rám. Mellette Balàzs barna szemeivel az arcomat fürkészte, Karesz biccentett és visszafordult Hannához.
A fiùkkal egész jól összebarátkoztunk ezalatt az egy hét alatt. Szerdán voltunk együtt mekizni, megnéztünk egy MOL ligás mérkőzést együtt. Körülbelül fél órát töltöttünk a kis társasággal. Már nem érdekeltek a szüleim. Sokkal többet jelentett számomra, hogy Nándi és Bazsi eljött.
A mérkőzést jól indítottuk, az első harmad után 3-0-ra vezettünk. A második harmad közepén a kapura akartam lőni, amikor egy botot csúsztattak a lábaim elé. Elestem, a korongot még be tudtam lökni a kapuba, de a térdembe éles fájdalom hasított. Hason feküdtem a jégen és fájdalmamban azt rugdostam. Meghallottam magam mellett az orvos lágy hagját.
-Mondja el mije fáj!
-A térdem...-válaszoltam, mintha a beszèd is fájt volna. Magam mellett meghallottam Nándi hisztérikus hangját.
-Mi a franc van? Annyira fáj a térde, hogy nem tud lábra állni. Egyértelműen bottal akasztás volt, és még le sem fújja!
Feltételezem a bíróval beszélt. Hannát pedig kiállították, durva játékért. Magyarul, verekedett.
-Léna fel kell állnod!-hallottam magam mellől egy lágy dörmögős hangot. Az ő hangját.
-Nem tudok!-mondtam, majd megéreztem két erős kezet magam köré fonódni. Felsegített, majd hagyta, hogy a vállára támaszkodjak. Araszolva siklottunk ki a pályáról, ahol már az orvosok vártak egy hordággyal. Balázs és Nándi felsegítettek rá, majd velem tartottak. Levették a védőimet, majd befújták a térdemet valami jeges izével, ami miatt elzsibbadt a lábam és nem éreztem azt az élesen hasító fájdalmat. Mentőautóval vittek a kórházig, ahol egy harmincas férfi fogadott. A mentősök által írt jelentést tanulmányozta, majd megszólalt:
-Ínszalagszakadás?! A műtőbe, azonnal!-mondta, majd mindenfelől nővérek érkeztek és tűket szúrkáltak a térdembe.
-Figyelj Léna, tudom, hogy nem szereted a kórházakat, de én...mi itt leszünk mikor felébred...-bátyám mondatának végét már nem hallottam.
«***»
Fertőtlenítő és erős klór szag. Vagy kórházban vagyok, vagy képzelődöm. Még nem nyitom ki a szemeimet, két ember suttogását hallom.
-Figyelj haver, nem érdekel mit csinálsz és miért, de ha megbántod a húgomat szétverem a fejed, értetted?
-Nándi ne hülyülj! Ismersz, tudod, hogy nem szokásom játszani a lányokkal.
-Tudom haver, de nem olyan erős mint amilyennek látszik.
A térdembe újra belehasított az éles fájdalom. Felnyögtem. A beszélgetés abbamaradt. Kinyitottam a szemeimet. Zavart az ablakon beáradó fény. Megláttam Nándi fürkésző tekintetét.
-Meddig nem játszhatok?-tettem fel neki a számomra legfontosabb kérdést. Bazsira nézett, majd sóhalytott.
-Két hónap.
Fejemet hátraszegtem, majd a fennvalót kezdtem szidni, amiatt hogy ezzel büntet. Újra belém hasított a fájdalom. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Léna ne sírj, hamar elrepül az az idő...-nyugtatott Nándi de félbeszakítottam.
-Hozz egy fájdalomcsillapítót!-préseltem ki a szavakat, mire felállt és kilépett a kórteremből.
-Nekem is volt ínszalag szakadásom.-mondta Balàzs. Nem válaszoltam. Folytatta.-Tudom, hogy most nagyon fáj, de egy hét múlva nem lesz semmi bajod. Bekötötték a lábadat, tudsz járni. Ne aggódj, hamar felépülsz. Szívós csajszi vagy te.
Nagyon jó rész! Imádom ahogy írsz. Hamar következőt! :D:D:D
VálaszTörlés