Augusztus 31

Az utolsó nap volt a nyári szünetből. Tipikus tinihez híven hatalmas bulikat terveztem erre a napra, ami abból állt, hogy a legjobb barátnőmmel, Hannával töltöttem a napomat. Óvodás korunk óta legjobb barátnők voltunk. Minden hülyeségbe benne volt, akárcsak én. Amúgy Léna vagyok. Budapesten lakom amióta az eszemet tudom. Hokizom. Mindig is vonzottak az extrém sportok. Laza személyiségem volt, de számomra mindig a tanulás volt az első. Nem vagyok stréber, csak szerettem volna valamire vinni az életben. Van egy bátyám, Nándi. Minden csaj megfordul utána, de őt csak a fesztiválok érdeklik. Talán rá hasonlítok a leginkább a családban. Mindkettőnknek fekete haja volt. Amiben nem hasonlítottunk, hogy neki szürke szemei voltak, nekem pedig inkább kékek. a szüleim főorvosok. Kevés időt töltenek velünk, de minket ez nem igazán zavart. Megvoltunk mi egymagunk is. Holnap kezdem a sulit a Saint Claire gimiben.  A tesóm is ide jár. Ez egy angol tagozatos gimnázium. Hanna is ide fog járni és hogy mindenki hatalmasat csalódjon, és kiborítsak mindenkit, osztálytársak leszünk.
-Lénaaa! Nyisd már ki azt a hülye ajtót!- kiabált a tulsó szobából a vadbarom bátyám. Szemforgatva vánszorogtam le a lépcsőm,hogy beengedjem a legjobb barátnőmet.
-Tudom, hogy szeretsz!- néztem rá bociszemekkel. Arcvonásai meglágyultak, majd a nyakamba vetette magát és szó szerint beestünk az ajtón. Hanna röhögve terült el rajtam.
- Kényelmes?- kérdeztem tőle kissé irónikusan.
-Ha te tudnád mennyire...
-Rá sem kérdezek...-jött le a bátyám a lépcsőn,felsegítette Hannát, majd a Burton táskáját a hátára csapva kiment a házból.
Furcsán néztük távolodó alakját, majd egyszerre nevettük el magunkat. Észrevettem, hogy Hannc nem üres kézzel érkezett. Az előtérben lévő szekrény ajtaját hátracsaptam, majd a legalsó polcról kivettem a vadonat új korcsolyámat. Az ajtót bezártam, majd Hannával egymásra néztünk. Eszeveszetten rohantunk a metróállomásig, hiszen tisztában voltunk vele, hogy lekéssük a szerelvényt. Az ajtó mögöttem csukódott össze. Kifulladva rogytunk le a szabad székekre. Körülbelül tíz perc zötykölődés után megérkeztünk a jégpályához.
Szinte rekordsebességgel cseréltem át a cipőmet, majd felpattantam és toporzékolva bíztattam Hannát egy gyorsabb tempóra.
-Mint egy menyasszony!-fújtattam.
Barátnőm felpattant, majd egy laza mozdulattal a jégen is termett. Szinte azonnal kiszúrtam a bátyámat, aki a barátnője derekát szorongatta és közben a haverjaival társalgott. Hannc és én pedig a saját kis bandánkhoz csatlakoztunk. A kisebbek irigykedve bámulták a két nevető társaságot. A közkorcsolyázás után beültünk forrócsokizni a Starbucksba. Egy öleléssel váltunk el egymástól. Otthon Nándi és a barátnője fogadtak, akik összeölelkezve bámulták a tévét.
-Sziasztok!- köszöntem rájuk.
- Csá!
-Léna várod a sulit?- kérdezte Brigi.
- Persze.- mondtam unottan,majd felbarangoltam a szobámba és ledőltem az ágyra. Szinte azonnal elnyomott az álom és nem volt időm ezen az izgalamas nyári szüneten nostalgiázni.